Hírek >

Hír |

Még látogatható Részegh Botond Becsomagolt hétköznapok című tárlata




Részegh Botond Becsomagolt hétköznapok címmel a Román Nemzeti Szépművészeti Múzeummal közösen újabb – Korniss Péter (2018) és Bartis Attila (2019) tárlatait követően – kiállítást szervez a Bukaresti Magyar Kulturális Intézet. A tárlat március 11. és április 18. között látogatható a Műgyűjtemények Múzeumában (Victoriei sgt. 111.).

 

Részegh Botond képzőművész a bukaresti Képzőművészeti Egyetemen Mircia Dumitrescu grafikus osztályában diplomázott. Jelenleg a csíkszeredai Új Kriterion Galéria művészeti igazgatója. Az elmúlt években a művész önálló kiállításokkal tért vissza tanulmányainak színhelyére, így intézetünk támogatásával nyílt kiállítása a Combinatul Fondul Plastic-ban, illetve a mogoşoaia-i Bâncoveneşti Palotában. Az elmúlt években egyéni kiállításai voltak olyan rangos helyszíneken, mint: a temesvári Művészeti Múzeum, a kolozsvári Interferenciák Nemzetközi Színházi Fesztivál, a budapesti Várfok Galéria, a New York-i Gallery MC, illetve a bécsi Román Kulturális Intézet.

 

Jelen kiállítás kurátora Ana Negoiță.

 

„Az alkotói térbe zárt szorongó, magányos művész paradigmája nem a járványhelyzetben, a közelmúltban keletkezett; igaziból egy romantikus esztétikai szerkezetet: a magányosság az alkotó, a művész, a gondolkodó stb. sine qua non eleme. A 2020. év közösségi dinamikáját megváltoztató tényezők konjunktúrája minden bizonnyal több változást okozott a művésznek a közönséggel, illetve a nyilvános kiállítóterekkel szembeni kapcsolatában, de saját alkotói terével szembeni viszonyában is. A műhely ilyen körülmények között fizikai és szellemi karanténhellyé válik, hangulata sajátosan adaptálódik az új életdinamikához.

 

A becsomagolt hétköznapok című tárlat anyaga lényegében a karanténhónapok alatt készült grafikákat és nagyméretű vásznakat tartalmaz.

 

A kiválasztott alkotások a művésznek a környezetével és önmagával szembeni feszültségét, szorongását, kényelmetlenségét sugallják; mindegyik alkotás külön-külön egy bizonyos zaklatottsági állapotot türköz természetellenes, feszült anatómiai struktúrákat rögzítve. A tárlat lényegében a közönség számára ismeretlen, de különböző embertípusokat ábrázolni képes szereplők felsorakoztatása, akik az adott helyzetekben traumát, kényelmetlenséget, rettegést, bizonytalanságot szomatizálnak, de ugyanakkor örömöt, sőt elégedettséget szomatizálnak.

 

Az antropomorfikus minimalista alakok sajátos útvonalat és sajátos tempót diktálnak a tárlatnak, amely vizuálisan narál egy rendkívül pontos kontextus – a karantén – által meghatározott önéletrajzi élményt. A grafikák «egy műhely világjárvány alatti történéseiről szóló pszichológiai thriller» vizuális forgatókönyvének képkockáiként is megállnák helyüket.”

 

Ana Negoiță