Rét Viktóriával a műfordítás rejtelmeiről




A 25. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár keretein belül Rét Viktória, a Pozsonyi Pagony kiadó szerkesztője, műfordítója beszélt a fordítás rejtelmeiről. A beszélgetést Makkai Kinga moderálta.

 

Indításként Rét Viktória a szerkesztői és műfordítói munka közti különbségekről beszélt, amit leginkább abban tudott megragadni, hogy míg a műfordítás egy magányos munka, addig a szerkesztés közben élő szerzőkkel kell együttműködni.

 

 

Ezt követően életpályájáról mesélt részletesebben. Arról, hogy mi vezette rá a gyerekkönyvekkel való munkára és hogyan nőtt szívéhez a gyerekirodalom, valamint azt is megtudhatta a javarészt diákokból álló közösség, milyen lehetőségei vannak egy szabadúszó fordítónak ma. A Pagonynál való szerkesztői munka számára a kimozdulást jelentette, hiszen, mint ahogy már szó esett róla, önmagában a fordítás magányos munka, amit úgy is tud végezni az ember, ha napokig nem megy ki a házból.

 

A továbbiakban a műfordítás folyamatáról esett néhány szó, attól kezdve, hogy hogyan választja ki a kiadó (ritkább esetben a fordító), melyik művet szánják fordításra, egészen addig, hogy mire kell figyelnie fordítás közben. Rét Viktória meglátása szerint az a tendencia, miszerint szó szerint kell fordítani a műveket nem működőképes. Példaként egy nagyon találó mondatot idézett, amit egy fordítói platformon olvasott: „A fordítás olyan, mint a nő. Ha szép, akkor hűtlen. Ha hű, akkor viszont nem szép.” Ha egy művet elkezd fordítani, akkor fontosnak tartja, hogy minél több információt megtudjon annak szerzőjéről, hiszen minél jobban ismeri az adott személyt, annál könnyebb belehelyezkedni a gondolatritmusába. A műfordítást úgy éli meg, mint ahol ő csak egy médiumként működik.

 

 

Azzal kapcsolatban, hogy ő maga miért nem ír saját műveket, elárulta, számára a fordítás elegendő kreativitást igényel. A Lewis Carroll művét hozta fel példának, amit húsz éven át fordított, mivel tele van szójátékokkal és szinte lehetetlen magyar nyelvre adaptálni, így gyakran azt vette észre magán, hogy útközben, bevásárlásnál folyton a különböző fordítási lehetőségek jártak az eszében.

Zárásként a legélményszerűbb munkájáról beszélt, melynek kapcsán Dániel Andrást, Kertész Erzsébetet és Baranyai Andrást említette.