Rondó-szombat




Távbarátság

Timinek

 

Barátságszülő, tágas tér-idő,

fehér városom, mégis messze vagy.

Sebtében futó, villódzó szavak:

lovagvárosom, sárkányöklelő.

Árnyas nyárfasor, tűnő fényerő,

messzi cimborám, rég nem láttalak.

Barátságszülő, tágas tér-idő,

körbezárnak az állandó falak.

Szólni szólanék, írni láttalak.

Szavad és szavam hólyagos eső,

ülepedni gyűl pármondat-salak:

barátságszülő, tágas tér-idő.

 

 

Szekrénymászás

Ditának

 

Én nagy bűnöm, én óriás hibám:

most aludni, lásd, végképp nem lehet.

Inkább mutatom, te majd figyeled:

hogy kell kúszni a szekrény oldalán

a magasba föl, míg minden felett

csüng a büszke lány, vérmes indián!

Én nagy bűnöm, én óriás hibám,

megmutattam ám, meg bizony, neked:

szekrény tetején illegetheted,

billegetheted magad ezután,

és ez lett a vég, könnyes végzeted.

Én nagy bűnöm, én óriás hibám.

 

 

A menetirányító fohásza

Koncz Lajosnak

 

Uram, jó uram, nyugdíjt adj nekem!

Negyven éve már kormos mozdonyok

hozzák és viszik nyíló életem:

vasúti forgalmat irányítok.

Énnekem a szén, tűz, gőz nem titok.

Uram, jó uram, nyugdíjt adj nekem!

Negyven éve már küldök, mozdítok,

állok, mint vitéz, zajló végeken.

Mért róttad reám, meg sem kérdezem.

Vörös-fekete-szürke oszlopok

kiáltják feléd: most is itt vagyok,

s kevés benne már, ha van, értelem.

Uram, jó uram, nyugdíjt adj nekem!

 

 

Röplabda apával

Elzának

 

Száll a labda, száll, tükrözi a víz.

Zöld a Balaton, térdemig sem ér.

Kerek, pattan és küldi a tenyér,

vastag a homok, homokszínű gríz.

Kicsit jó vagyok, egy kicsit komisz,

apa rámnevet, pontosan ezért.

Száll a labda, száll, tükrözi a víz.

Elbújik a nap, aztán visszatér.

Sekély ez a tó, tágas ez a tér,

apa arra gondol: nem rossz Kavafisz,

én viszont csak két év múlva leszek tíz.

Fűzfa levelét borzolja a szél,

száll a labda, száll, tükrözi a víz.
 
 

Találkozások

Tündének

 

Itt is látlak én, ott is látlak én,

itt találkozunk, ott találkozunk.

Tarka forgatag örvény-közepén

össze-összeér libbenő hajunk.

Tied fiatal, enyém kész regény,

méz-színűvé érlelte már a fény.

Enyém szigorú, tied költemény,

itt is látlak én, ott is látlak én.

Mert jövünk-megyünk, amíg járhatunk,

föltárul nekünk amit láthatunk.

Egymásba borul fantázia, tény,

mi történt velünk, mind együtt vagyunk:

itt is látlak én, ott is látlak én.

 

 

 

Az Erdélyi Magyar Írók Ligája az augusztusban lezajlott Kolozsvári Magyar Napok keretében, a kolozsvári Bulgakov Kávéházban ez alkalommal is megszervezte hagyományossá vált helyszíni versíróeseményét, amely idén a Rondó-szombat címet viselte. Ezúttal rondó formában írtak verseket a résztvevő szerzők a közönség tagjai által megadott témákra, címszavakra.