Saga a lebontott udvarról




Lőrincz Gyula: Harc a vízben a szúnyoggal

 

 

(Saga über den abgerissenen Hof)

 
színházi elbeszélés, első rész

 

Darab egy nőről, egy férfiról, egy gyerek jelenlétéről, még egy nőről és még egy férfiról, szülőkről és néhány fölösleges felnőttről. A darab címe többször változott. A világ és az idő jellemzően mindenkié.

 
Rövid színpadi változat olvasókból álló kórusra és két felnőttre.

 

Első olvasó: Ott egy támlás szék. Kicsit unalmas, kicsit öreg, de kényelmes. Leginkább egy irodai székhez hasonlít. Azokhoz a feketékhez… Valaki rajta hagyott egy elegáns, világos hálóinget. Zöldnek látszik, de vakítanak a fények, nem látom rendesen. A padlón pedig ott álldogál egy orosz vodkás üveg. A nem visszaváltható fajta. Valamennyi vodka is van benne, de már nincs tele. Hallom, hogy két ember lélegzik. Egyikük nehezen veszi a levegőt, időnként cuppog. Alighanem alszik, de nem horkol, és nem látom rendesen, hogy férfi-e vagy nő. A másik lélegzetvétel egyértelműen egy alvó gyereké. A fene vigye el, nem látom őket! De nézzétek csak, mi minden hever a padlón – egy írógép, kicsi, mellette papírlapok. Az egyik lapon – toll és szemüveg. Amott – cigaretta és gyufa. Ugyan ki szív manapság még Karot? … én már ezer éve átálltam Marlboro light-ra. Egy nagy konyakos pohár – ugyanott. Vajon esküvői pohár vagy vázának használják? Mintha virág lenne benne. Mindez, úgy értem a tárgyak a padlón, olyan álomszerű. Különben miért hallanám ezt a zenét, ami mintha a tenger felől jönne? Könnyűvé tesz, elragad. Tényleg hallom vagy csak képzelődöm? Már nem tudom megítélni. És hogy került ez a zakó a székre? Az előbb még nem volt itt.

 

Második olvasó: Hé, ott az ágy is. És ők boldogan alszanak, puha pamutpléddel betakarva, apa és fia. Aligha lehetne másképp. Az ágy széles, matracokból áll, nagyjából négyzet alakú. A gyerek összegömbölyödött. A férfi szélesen elterülve, kitárt karokkal fekszik, majdnem hason. Alszanak. A férfi légzése erősödik. Kellemetlenül hangos, zúg a fülem! Szinte mindent túlharsog. És ez a nyikorgás! Vajon ebből az ajtóból jön? Szélesre tárul. De hiszen ez egy hűtőszekrény, úgy nézem, régóta nem volt leolvasztva, mivel egy jégbarlangra hasonlít függő és álló cseppkövekkel. Rágógumin kívül más nincs benne. Most mondd meg, rágógumi. Hegyekben áll a rácsokon. Ez az ajtó most már csukva van. Akkor biztos a másik ajtó nyikorog. Szerencsére legalább a férfi légzése csillapodott… Végre élvezhetem a zenét. Az ajtón pedig egy kis ablak van, és ide-oda ingázik, mint egy pajtaajtó. Egyébként a fürdőbe vezet. Egy mosdókagylót, egy vizespoharat, arclemosó tejet, gyógyszeres üvegcséket, fogkeféket, egy fehér frottírtörölközőt látok. Egy hangot sem hallani.

 

Harmadik olvasó: A bejárati ajtó felől Sonia érkezik. Már mondtam, hogy nem rövid a haja, nem holdvilágképű, nem szexi és bár nem valami vékony, mégis szerényen és visszafogottan kislányos. Ez mindent elmond a külsejéről. A ruhája – fekete, lapos sarkú cipő, fekete harisnya, nem túl rövid szoknya, háromnegyedes kabát, sál, filckalap, kesztyű, kisméretű táska és esernyő. Halkan, hang nélkül jön be, óvatosan csukja be az ajtót, hogy ne csapjon zajt. Hanyagul, fél kézzel leveszi a cipőjét, a fekete harisnyát is, és ott hagyja egy kis kupacban a cipő mellett. Mezítláb a szekrényhez megy, és leül a székre. Ül, néz, gondolataiba merülve álmodozik, és maga elé mosolyog. Arcát a vállához simítja. Most megint hallani a nyikorgást. Talán ő is hallja, mert feláll és levetkőzik, kabátját az ajtó melletti fogasra akasztja. Meglepetten látja az ott lógó hófehér férfikabátot, a nadrágot és a nyakkendőt. Kamenre pillant, gyorsan megfordul, elveszi a hálóingét a székről, és a fürdőbe megy. Félretolja a fogkeféjét, az üvegpoharat és az arclemosó tejet, halkan, vékony sugárban folyatja a vizet, és lassan kortyolva iszik a tenyeréből. A lélegzetvételnél is hangosabbnak hallom, ahogy nyel.

 

Első olvasó: Az árnyékban, balra az ajtó mögött – egy magas férfi átmeneti kabátban, teljesen más, mint Kamen, legalábbis nem kopasz, hogy is mondjam – valahogy van tartása, megcsókolja Soniát. Hosszan csókolja, nagyon hosszan. Oldalról látom őt, a háta kicsit zavaró. Lágyan átkarolja Soniát, és úgy csókolja, mintha sosem akarná elengedni. A víz a fürdőben lassan folyik tovább, és mintha behatolna Sonia szájába, ajkai közé, orrába, szemhéja alá.

I-igen, ez a szerencsétlen alak csak látomás volt, hiszen Sonia ott van, a tenyeréből iszik, lassan felitatja a vizet az ajkairól egy törölközővel, amelyet a mosdókagylón hagy.

 

Második olvasó: Közben Kamen felébredt, könyvet olvas és rágózik. Erőteljesen rág. Amikor Sonia kilép a fürdőből, mosolyog és hívogatóan felemeli a takarót. Sonia meglepetten néz rá, és lassan visszahátrál a fürdőbe. Kézbe veszi a törölközőt, így fekszik be a másik oldalról az ágyba. Lefekvés előtt még azt mormolja:

 

„Nem fürdök meg.”

 

„Ma este nem mosok fogat!”

 

Sascho felébred, jobban mondva félálomban a törölközőbe csimpaszkodik, kezét Soniáéra teszi, és csukott szemmel komolyan kérdezi:

 

„Mi a halál…, mondd?”

 

Kicsit forgolódik, Soniába kapaszkodik, és felkiált:

 

„Sonia, velem alszol? Azt álmodtam, hogy meghaltam.

 

Mit jelent ez?”

 

Ezt kérdezi, és magához húzza Soniát. Ő simogatja, mozdulatlanul, de türelmetlenül ül, amíg Sascho elalszik a törölközővel a kezében és a hüvelykujjával a szájában.

 

Kamen felriad a gyerek kérdésétől. Háttal ül nekik az ágyban, fel akar állni, de valahogy nem sikerül. Valami az ágyban tartja. Rágózik. Komoran néz. Se nem fiatal, se nem jóképű. Határozottan látszik rajta, hogy értelmiségi, talán a szemüveg, a fáradtság és az arckifejezése teszi? Lenyomja az írógép soremelőjét. Egy pillanatra az alvó gyerekre teszi a kezét. Aztán hirtelen feláll. Meztelenül a hűtőszekrényhez megy. A hűtőszekrény óriási, majdnem akkora, mint az ágy. Látszik az egész belseje. Kamen kiköpi a rágógumit, a hűtő ajtajára támaszkodik, és himbálózni kezd. Megint az a különös nyikorgás. Sonia megdermed.

 

Harmadik olvasó: „Hogy vagy ma, Sonia?” – kérdi Kamen halkan.

 

Mintha Sonia megnyomott volna egy gombot a magnón, nem? Mert hirtelen hangos zene csendül fel, a jól ismert dal, a Wonderful life – csodálatos élet. Csak úgy zeng. Kamen gyengéden elhúzza Soniát az alvó gyerektől, és bluest táncolnak a szoba közepén. Feszülten néznek egymás szemébe. Sonia sírni kezd, homlokát Kamen vállának dönti. Kamen végigsimítja Sonia haját, majd az ágyra dől. Arcát a párnák közé fúrja, mint egy kisgyerek.

 

Sonia minket néz, akik a teremből őt figyeljük, lassan és áthatóan. Senkit sem talál. Felhúzza a nagyon magas sarkú cipőt, amely az ágy mellett hever, fogja a táskáját, a kabátot, a filckalapot, és indulni készül. Ijedten látja, amint az ajtó fölötti vásznon és a fürdőszoba falán hirtelen megjelenik szülei élete.

 

Első olvasó: Vlado, Itzo és Phillipp szereti a szülőket és Soniát. Segítik őket a felemelkedésben. Phillipp meg van győződve Sonia szellemi magasztosságáról. Szellemi fejlődését kívánja, szeretné, ha kibontakoztatná tehetségét. Vlado azt akarja, hogy Sonia jól érezze magát a családban – a szülőknél és Kamennél is. Itzo minket tart felelősnek mindazért, ami történik, de kész rá, hogy megbocsásson. Mindhárman szeretik Saschot, és hisznek Sonia és Kamen kapcsolatában. Segíteni szeretnének nekik. Phillipp az egyetemi évek óta Kamen barátja, isteníti Soniát és a gyereket. Christo a doktor szomszédja, élvezi Anton, Bistra és Petartscho lelkesedését. Vlado a szülők szomszédja és az apa barátja, hegymászó, tiszteli a szülőket és a nagyszülőket, de Kament és Saschot is.

 

Második olvasó: Steffanow úr/elvtárs Szent György, aki megölte a sárkányt.

 

Christo (vagy Kamen, vagy Saschko) Jézus a keresztről.

 

Phillippet, Christót és Vladot azok a nehézségek ismertették össze, amelyeket az elnök okozott, a lakásigénylési kérelmük miatt.

 

Ez a nagy rakás ember mind elmegy a faluba. Mind szereti teleenni magát a nagyszülőknél. Csak a szülők, Viden, Katharina és Elli segítenek. A többiek csak fogyasztanak.

 

Maria Vlado barátnője (vagy a felesége? Igen, de olyan, mint egy apáca). Ralinka (talán) Vlado gyereke. Bistra úgyszintén.

 

Harmadik olvasó: A szülők. Igen, a szülők hangja ott zúg Sonia fülében. Távolról, de tisztán hallatszanak a néma kérdések, és Sonia válaszol, sőt, kérdés közben vagy már előre megválaszolja őket.

 

Első olvasó: Hova akarsz menni?

 

Második olvasó: Miért nem házasodtatok össze legalább?

 

Harmadik olvasó: Miért nincs legalább közös gyereketek?

 

Első olvasó: Legalább egy gyereket a világra hozhattatok volna.

 

Második olvasó: Ezt meg honnan kerítetted?

 

Harmadik olvasó: Legalább egyszer hazahozhattad volna Saschkót…

 

Sonia: Hogy magamban éljek, mert, amikor én akartam,

 

ő nem akart, ezért most elmegyek, most már

 

ő is akarja, én viszont elmegyek, a gyerek

 

Lucie mamáé, a gyerek, a gyerek…

 

Első, második, harmadik olvasó: „Tessék?”

 

Sonia: A nő az ágyhoz rohan, letérdel Sascho mellé, és mindent a földre dobál. Fohászkodik, simogatja a gyereket.

 

A sötét színpadon csak ő és a gyerek van megvilágítva.

 

Kamen: És amikor az egész színpad ismét világos lesz, a gyerek az előbbi pózban alszik, Sonia félig ülve, félig fekve vodkát iszik a nagy konyakos vagy esküvői pohárvázából. A virágok elszórva hevernek a padlón a vodkás üveg mellett. Sonia haja zilált, mozdulatai álmodozók, lomhák, bár alig mozog.

 

Sonia: Kamen zihál, és alvás közben a gyerek felé fordul. Miközben megfordult, átölelte a gyereket és a nőt a karjával.

 

Kamen: Csodálatos ma a hajad, Sonia. Kérlek, ne igyál, inkább vedd be a gyógyszereidet, jó?

 

Sonia: Szóval mégis ébren van. Cigarettát gyújt. Feláll és öltözködni kezd.

Gondosan, ízlésesen, rendesen, satöbbi készülődik. Lassan és ünnepélyesen. Már öltönyben és nyakkendőben van. Tollát a zakó zsebébe teszi, a szemüvegét is, fogja az írógépet, a cigarettát. Megborotválkozik, majd ahogy ott áll, az írógéppel és a villanyborotvával a kezében, teljesen felöltözve, a hűtőszekrénybe bújik, a hűtőszekrénybe. Mindent kényelmesen elrendez, és munkához lát.

 

Első olvasó: X2. Egy férfi a padlóra ül, és nekilát, hogy levágjon egy szálat a gombolyagból, azt újabb darabokra vágja, mindenütt szálacskák, levágva és szétszórva, vagy hosszan és összegabalyodva. Ezután felfúj egy lufit és felakasztja.

 

Második olvasó: X1. Egy nő almával teli tálat tesz Kamen mellé. Takaros, középkorú nő, elegáns. Közvetlenül Kamen mellé teszi az almát, és elmegy anélkül, hogy bármit is magával vinne.

 

Harmadik olvasó: X13. Egy férfi óriási hirdetést ragaszt a hűtőszekrényre.

 

Első olvasó: X7. Egy férfi, szemüveges, dús kócos hajú, lemezeket hoz, kiválaszt egyet, felteszi a lemezjátszóra, a többit magával viszi.

 

Második olvasó: X6. Egy gyerek gyertyákkal díszített tortát hoz, és mielőtt eltűnik, a hűtő mellé pisil.

 

Harmadik olvasó: X9. Egy vénlány odahozza Kamennek a szöveget a szónoki emelvényhez, és a konyakos pohárvázát a hűtőszekrényhez, amely így szónoki emelvénnyé alakul.

 

Első olvasó: X8. Egy párttisztviselőnek kinéző férfi létrát hoz, felmászik rá, megfordítja Kamen hűtőszekrényét, és néma beszédbe fog.

 

Második olvasó: X18. Egy idősebb nő érkezik, hogy felsöpörje a viaszt a padlóról és összepakoljon a szobában.

 

Harmadik olvasó: X21. Lucie mama bejön, és magával viszi Saschót, a gyerekét. A maradék tortát is elviszi.

 

Sonia és Kamen:

 

Kik voltak ezek az emberek?

 

Kik voltak ezek az emberek?

 

Első olvasó: Ő itt Anton. Egy nagyon fiatal férfi. Az is lehet, hogy szabadságon lévő katona. Széles, tiszta arca van, csutkára nyírt, göndör haja, farmert és pólót visel, többé már nem kisfiú. Hanem férfi, az imént lett azzá. Talán nem is olyan rég még csupa ostobasággal etette a felettese, ezért most szét akarja tépni, szét akarja vágni, vagdosni, vagy legalább fel akarja göngyölíteni azt a sok ostobaságot, amelynek remélhetőleg volt valami értelme, mert életének egy teljes szakasza másból sem állt. Megtanulja a világot a saját szájízére formálni, hogy élni tudjon benne, kísérletezik magán. Fiatal és a neve minden európai ábécé első betűjével kezdődik. Felfedezi a különbséget allúzió és illúzió közt. Mesterséges világokat teremt, mivel a valóságban eddig még nem létezett.

Második olvasó: Itt egy szőke vagy erősen szőkített hajú nő, nagy, hosszú loknikkal, szépen kisminkelve, nagyon csinos – ugyan, dehogy hatalmas és kövér, gyönyörűen arányos, hozza a 60-as évek klasszikus formáit (Bardot, Lollobrigida). Mindig mosoly ül a szája sarkában, derűs ember, olyan nő, aki minden agressziót könnyedén vesz és szeretetteljes provokációvá alakít. Üzletasszony a turizmus, a tudománypolitika, esetleg a műkereskedelem világában vagy egy intézmény tipikus, intelligens igazgatóhelyettese, aki a magasabb szintű titkársági teendőket is ellátja, mert a titkárnő arra teljesen alkalmatlan. Olyan nő, aki nyelvek ezreit beszéli, elegáns öltözködésével mindenkit levesz a lábáról, szép, helyzeténél fogva kimondhatja, amit gondol. Egy férfiakkal egyenrangú nő, akit partnerként kezelnek, és akit egyáltalán nem érdekel, hogyan néznek rá. Szabad nő, a 30-as évei végén vagy a 40-es évei elején jár. Elena, Elissaveta vagy egyszerűen Elli.

 

Harmadik olvasó: Ő itt Viden. Hegesztőmunkás, kb. 45 éves. Művészien gyönyörű dolgokat hegeszt össze acélból. Természeténél fogva lenyűgözően intelligens ember, akit az életkörülmények művészeti kiállítások helyett az építőiparba vetettek. A színpadra lépve elbizonytalanodott. Vajon büszkének kellene lennie vagy nagyon szomorúnak?

 

Első olvasó: Őt itt Welitschkónak hívják. Egész jó fej. Okleveles mérnökként dolgozik egy félvezetőket gyártó üzemben. Egyszerre hasonlít Hitlerre és a medveölőre (a medveölő egy 19. századi bolgár irodalmi hős), (bolgárok és németek, elnézést kérek a hasonlatért, de az a helyzet, hogy a Sztálinnal való triviális összehasonlításokkal is tele van már a hócipőm, arról nem is beszélve, hogy az égvilágon sehogy se illenének Welitschkóra, mert ő abban hasonlít Hitlerre, aminek semmi köze Sztálinhoz, és ilyen vonásai lehettek neki is, annak a nácinak!). Egész végig olyan érzése van az embernek, mintha mindjárt ide kiáltana: „Heil Hitler, még egyszer, az ördögbe is!” A közeli kollégáinak odamondogatja: „te aztán észlény vagy”, és úgy gondolja, hogy a balett a körök használatának félreértelmezése. Véleménye szerint, ha valaki nem konyít a matematikapéldákhoz, az isten szerelmére, menjen inkább horgászni vagy ültessen körtét, és ne erőltesse a gyökvonást. A példáitól, komolyan mondom, rákos leszek, arról nem is beszélve, milyen könnyűnek tűnnek a négyzetgyökök, amikor beszélgetünk. De azért Welitschko nem technokrata, kérlek, nehogy azt gondoljátok róla. Ő műkedvelő. Régebben négy könyve volt, de az egyiket egyszer nekem ajándékozta, így már csak három van. Két gyereke van, és csak egyszer nősült. Komoly ember, és soha de soha nem fogja megérteni azt a különös jelenséget, amelyet válásnak hívnak. A legtöbb kérdésről határozott véleménye van, és nem szégyelli, hogy nincs mindről fogalma. A munkájában páratlan: gyors és precíz, bámulatos képessége van ahhoz, hogy mindig ura legyen a helyzetnek, és rendkívüli tudása a világ legújabb vívmányait illetően, kiváló tapasztalattal rendelkezik stb., stb., stb…

 

(Folytatása következő lapszámunkban.)

 

Fordította:
Katzenbach Klaudia
és Csörgő Viktória