Soha egy város




Fátyol-köd. Váradi Nagy Pál fotója.

 

Az utolsó előtti nagy magyar író emlékére

 

Keletközép

hegylakóként számolgatom

a tengerek között eltelt

éveket Egy cigizőfülkében repülés előtt

könnyen eltévedek Elhagylak Európa

Vámpírbölcső Irgalom földje

 

Oszlik a bűnbocsátás füstje

Végig a sivatagi úton

Egyiptomban a halottak hazatérnek

A posztmodern halott

mondják

A történelem halott

Vagy legalábbis

Szekrénybe zártuk

A civilizáció halott

mondják Az olvasókon túl nincsenek írók

Vagyok mondja Mózesnek

Mózes mondja Áronnak

Áron mondja Fáraónak

Alászolgája

Buy me a Mercedes Benz

Napestig dolgozom Végig a sivatagi úton

De az eredetit visszaadni nem lehet

Senki nem dadog úgy mint a Vagyok

Senki nincs a pusztában

Nincs hova kivonulni

Foglalt minden

De menj el messzire és megmutatom

ki az Istened

 

Róma fölött villámlik 3 tenger találkozik a vérben

És a döbbenet amikor a Nílus torka fölött

körözöl az éjszakában

Hogy nem láttál soha egy várost

 

Onnantól 3 napig telihold kísér

Müezzinek sírása elhalt földeken

Elfelejtett Vagyok alszik

minden névben

 

Menj el messzire

A Vörös Piramis gyomrából nézz fel

és jusson eszedbe

A hegy befelé is végtelen

 

Mert sose voltál még úgy otthon

mint a Holtak Városában

Pedig egy óra is alig volt

egyszerre igyekeztél kijutni

és belesni mindenhova

belélegezni a teret

Félelem és vágy és ámulat

Otthon semmi nincs ilyen közel

Nem élnek a kripták

Nem tölti be őket gyerekzsivaj

Ahol a halál uralkodik

Ott burjánzik és üzletel az élet

Akinek nincs ajtaja az nem tud elmenni

Sose volt

mégis mindig nyitva van

mint Észak és Dél kapuja

mozognak és beszélnek a kövek

 

Akkor arra gondoltam

hol is találkoztam magammal

Mit találtam a testemből Egyiptomban

Mit nem

Mit hagytam ott Kairóban

A lengyel diplomatával

a diktátorok emberarcáról

beszélgetünk

öntözéses földművelésről

a régészeti pontosság nehézségeiről

és bipoláris múltról

A lányokkal sunyiban

pezsgőzünk az irodában

Forradalom tiltott szó

kapcsolatok a kávé pörget vagy csak a homok

amíg egy másik forradalmat

vetítenek a nagyteremben

A napokban kiérződik a növekvő feszültség

Valahogy máshogy szólnak a dudák

Kérdéseim pontosabb

megismerését kívánják tőlem az istenek

 

Ha ezt a kávét fogyasztanám

olyan megszállottan

mint otthon

Már föld volnék

Pipák gőze

Kezded érteni

Európában nem tudják mi az a szerelem

Homok és vér

Fények és színek

Mellékutcákból nyíló paloták

Mindenki felfele épít

és egy balkán kutyától nem félnek a macskák

az alexandriai alkonyatban

Meghalni nem elég

Sosemmise elég

Fel nem foghatod

 

Aki már látta a halált az sehol nincs egyedül

Aki cserélte már el szívét az ördögével

azt az ördöge mindig emlékeztetni fogja erre

És félni fog és nem akar történet lenni

mert a történetek megfordulnak

kibontódnak

és lépten-nyomon találkoznak

és végül csak ámul rajtuk

A változatok sokasága befelé is végtelen

Mind a tízezer lelkem

És akiket cserben hagytam

És akiket megjelöltem

És akiket építhettem

És minden csak véletlen

félgyőzelem

 

Mindezt majd elmondom még pontosabban is

Most csak egy invokációt még

és egy darabka hasist

az utolsó éjszakáért

Egyet hol minden szál

Időzítés elhagyás játék

Senki semmit nem csinál

Mi lenne ha elkezdenéd

Mi vagy megint

Megtennéd de

túl egyértelmű találkozás

Nem akarod elrontani

és nem akarod megjavítani

 

Mindenki ott van egymás történetében

és nem is adhat senki semmit senkinek

csak ezt

és ülsz az erkélyen

kint szólnak a dudák

fejedben

a Mercedes Benz

 
 
 
 

Megosztás:Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on Twitter