Sokadik első könyv – Halász Rita könyvbemutatójáról




Nem mindig igaz a közhely, miszerint a jó dolgokra várni kell, de azért vannak helyzetek, amikor tökéletesen betalál. Ezek közé tartozik Halász Rita első könyve is, a Mélylevegő (Jelenkor, Bp., 2020.), amelyet a szerző egyáltalán nem sietett el, de rászolgált a türelemre. A regényt a Margó Irodalmi fesztiválon mutatták be október 16-án, 16:30-tól, a meghívottal Németh Gábor beszélgetett életútról, a könyv alakulástörténetéről és a társadalmi felelősségvállalás esélyeiről.

 

Mivel abszolút friss, első könyvről van szó, ezért kezdetnek a szerző felolvasott egy rövid részletet. Németh Gábor rávilágított arra, hogy mind a cím, mind a tudatosan kiválasztott borító kétféleképp értelmezhető: egyik felől úgy is fel lehet fogni, mint a felszabadulás pillanata, de ugyanakkor a kétségbeesés állapota is lehet. A szerző bevallottan szereti a könyvborító zavartságát, mert a szövegben is a jelentés ott lebeg a kint és a bent közötti folyamatos meghatározhatatlanságban.

 

 

Fotó: Posztós János 

 

„Vannak olyan első könyvek, melyeken nagyon látszik, hogy első könyv – mondta Németh –, viszont Halász Rita regénye egy végtelenül kiérlelt szöveg, mintha az első kéziratokat kidobta volna és egyből a sokadik könyvét írta volna meg.” Halász Rita ezelőtt hét évvel azt érezte, hogy „övé a világ” és bármi lehet belőle, ekkor döntötte el, hogy márpedig író lesz. Eleinte rengeteget dolgozott azon, hogy határozott hangon szólaljon meg, ezért négy évig parkolópályára is tette a könyvét. Ez idő alatt egyéb megszólalásmódokkal, rövidebb novellákkal kísérletezett és gyakorolt. A regény megírásában rengeteget segített neki az, hogy 14 éves korától egészen 22-ig minden egyes nap írt a naplójába, gyakran hosszú bejegyzéseket. Ennek hasznát vette most, hiszen a napi szintű írás benne volt az izommemóriájában. Viszont az íróság nem vele született, mert egészen 8 évvel ezelőttig egyetlen novellát sem írt, sőt, még az iskolában sem olvasták fel egyetlen fogalmazását sem.

 

 

Fotó: Posztós János 

 

A könyv egy bántalmazó kapcsolatot jelenít meg, Németh Gábor szerint van egy társadalmi felelőssége, hiszen akár bántalmazóknak, akár bántalmazottaknak terápiás jellegű lehet, amikor ráismernek bizonyos helyzetekre, amelyeket ők addig egészen másképpen interpretáltak. Az apró részletek, cselekvések által rendkívül pontosan jelenik meg a karakterek portréja, anélkül, hogy hosszas jellemzésekbe bonyolódna. Forgatókönyvszerűsége erény, főleg, hogy tele van mozgalmas dialógusokkal.

 

Halász számra fontos volt, hogy a könyv végig egyensúlyban maradjon és ne csússzon át a szájbarágós, didaktikus bulvárpszichologizálásba. Ennek érdekében rengeteg időt töltött a szerkesztéssel, egészen az utolsó pillanatig folyamatosan vágott a szövegből, hogy az minél tömörebb legyen. A bemutató után Gaborják Ádám, a rendezvény házigazdája elmondta, hogy már mostantól elindultak a nevezések a jövő évi, első prózakötetes szerzőknek járó Margó-díjra, ki tudja, talán pont Halász Rita kapja következőben.