Szabadok és egyenlőek




 

 

Bölöni Farkas Sándor:  Utazás Észak-Amerikában. Hargita Kiadóhivatal, Csíkszereda, 2016. (Székely Könyvtár Sorozat, 41.)

 

 

 

Sajnos nem tudom, mekkora vásárlóereje lehetett 1831 júliusában 350 ezüst forintoknak avagy 35 font sterlingnek, mindenesetre ennyibe került jótollú földinknek az ötszáz tonnás Columbia óceánjáró egyik kabinetjében Londonból New Yorkba az általmenetel, mely mindösszesen 39, tengeribetegséggel tarkított, végül már-már elviselhetetlenül egyhangú napig tartott.

 

Azt ellenben tudom, hogy 2016-ban a 150 000 tonnás Queen Mary 2 óceánjárón 8 napig tart a Sout­hamp­ton (London)–New York út, szaunával, tánccal, fitnesszel, pezsgős teadélutánnal és relaxációs olvasással egybekötve, s hogy ez mindösszesen 1500 amerikai dollárba, azaz 430 000 cellulózalapú, modern forintba kerül. Aki szívesen tanulmányozná a 185 évvel ezelőtti magyar és amerikai helyzet párhuzamát, az semmiképp sem kerülheti meg Bölöni Farkas Sándor nagyszerű útleírását.

 

Mely útleírás tanúsága szerint európai utazó számára a tizenkilencedik század első harmadának végén szinte sokkolóan hatott az, hogy mindenféle teketóriázás, papírvizsgálat nélkül, úgyszólván becsületszóra nyer bebocsáttatást az új világba, ahol meglepő, és az akkori európai gyakorlattal ellenkező módon mindenki szabadnak és egyenlőnek születik, olyannyira, hogy „Hiába keresi az idegen a nagyrangú embereket; a hatalmas elöljárókat, a fénylő tisztviselőket, azok mind csak közönséges polgárok!”

 

A nagy szabadság- és egyen­lőségélménnyel ma már a tengeren túl is talán másként vannak, sőt, a könyvben oly igen nagyra értékelt, közpénzen fönntartott állami iskolarendszer sem tündöklik már eredeti fényében. Mindazonáltal ízes nyelvi fordulatai és hibátlan fogalmazásmódja mellett Bölöni Farkas Sándor egy vonatkozásban minden bizonnyal fején találja a szöget, amikor ezt írja: „Mert egy magyar utazónak sokszor kell sóhajtani, ha hazája emlékét is mindenütt viszi magával!” És ez nem is kevés.