Hírek >

Szabadságon- Slam poetry-estek




,strong>„Engedjétek be őket az irodalomba”, hangzott el a csíkszeredai Kájoni János Megyei Könyvtárban szeptember hetedikén este. A Szabadságom elnevezésű slam-poetry estek első állomásán várakozott a negyven fős közönség, Murányi Sándor Olivér, az est házigazdája pedig a slamről és a slammerekről beszélt.
 

A fellépők, Pion István és Bárány Bence érkezésükkor máris egy lényegében nehezen megválaszolható kérdéssel találták szemben magukat: mi is az a slam poetry? És persze erre a legjobban úgy tud válaszolni az ember, mint ahogy azt ők is elmondták, ha nem körbeírja, hanem inkább megmutatja. A két slammer egymást váltogatta a színpadon, miközben hol az egyikük, hol a másikuk adta elő a saját alkotását.
 

Mint ahogy az az est folyamán kiderült, a slam az lehet véralkoholszintet mérő slam, vagy szonda-slam, mint Bárány Bencénél, elmondhatja azt is, hogy „Itt van az ősz és jó, hogy ki van újra”, vagy hogy„Igazából tényleg nem vagyok vicces”, mint ahogy azt Pion István tette. Ugyanakkor ott voltak még a komoly gyerekkori traumák, amiket „elég ügyesen dolgoztak fel”. Volt olyan szöveg, amelynek tanulsága nem az, hogy az erőszak megoldás, hanem hogy az erőszak néha megoldás, elhangzott olyan is, hogy Széljegyzetek a Pesti Napló elsárgult margójára, avagy lehetetlen válaszolni Karinthy Frigyes Levél című publicisztikájára. De volt ott még várakozás az átlagnál szebbnek tűnő emberekkel a reptéren, Balaton és hogy mi a Balaton, irigység, meg hogy ha van olyan jó a márka rajtad, hogy csak kicsiben legyen rávarrva a logó, akkor biztos second hand, döntésképtelenség és óda a premenstruációs tünetegyütteshez, meg rengeteg más. Nyelvbotlások épültek bele a szövegekbe ahelyett, hogy kerülve lettek volna, mert az hiba és mert minden nyelvbotlás után inni kell a szonda-slam szabályai szerint.

 
És ez mind slam poetry volt.