Szaggatott látszatok mentén… – Keszthelyi György és Lőnhárt Melinda könyvbemutatójáról




Az IDEA Könyvtér és a Várad Kiadó közös szervezésben kettős könyvbemutatót tartott november 8-án, a Vallásszabadság házában. Délután öt órától Keszthelyi György Beszámoló a látszatokról, hattól pedig Lőnhárt Melinda Szaggatott című verseskötetével ismerkedett meg a kolozsvári olvasóközönség.

 
 
 

 

Elöljáróban Nagy Péter, az IDEA Könyvtér igazgatója köszöntötte a részvevőket, majd átadta a szót Szűcs Lászlónak, a Várad Kiadó vezetőjének; Tasnádi-Sáhy Péternek, a kötet szerkesztőjének és a szerzőnek, Keszthelyi Györgynek. Szűcs László megjegyezte, nagyon örül annak, hogy a Várad Kiadó idén három kolozsvári szerző kötetét is ki tudta adni, számára fontos a nyitottság a „saját szűk közelségen” túli szerzők felé. Ennek kapcsán azt is elárulta, hogy jelenleg egy fiatal magyarországi szerző kötetén dolgoznak, ezt követően Keszthelyi György felolvasta az Átláthatatlanul című versét, amelyet Cs. Gyimesi Éva tiszteletére írt.

 

A kötet kapcsán Szűcs László elsődlegesen azt emelte ki, hogy a szerző saját illusztrációival egészül ki a kötet – mint később kiderült, az irodalom és a képzőművészet iránti érdeklődés szinte egyidejűleg érte utol. Ugyan fiatalkorában is próbálkozott mindkettővel, az utóbbi tizenöt évben foglalkozott komolyabban lírával, ez idő alatt körülbelül kilencszáz verset írt meg, ugyanakkor jelent már meg prózakötete is korábban. Tasnádi-Sáhy Péter hozzátette, hogy a kézirat már-már egyfajta „szerkesztői álom” volt számára, ugyanis nagyszerűen lehetett csoportosítani a verseket tematikusan. Jól láthatóan elkülönültek például az én-versek, Isten-versek, illetve a költő édesanyjának címzett írások, ezek közül a szerző felolvasta a Sajnálni tanulok című szöveget.

 

 

Keszthelyi György elárulta, ugyan erősen vallásosnak tartja magát, versei nem dogmákat fogalmaznak meg, hanem egy magától értetődő istenkeresési folyamatot ábrázolnak. Azt is kiemelte, hogy számára fontos a klasszikus versforma, ezért gyakran még a szabadverseiben is találhatók belső rímek, ugyanakkor az is lényeges szempont számára, hogy a formai megvalósítás mellet a vers gondolatisága is erősen képviseltessék: „A vers nem kell feltétlenül szép legyen, hagyjon egy nyomot, pecsétet” – nyilatkozta.

 
 

 

A tízperces dedikációs szünet után, délután hattól Lőnhárt Melinda Szaggatott című verseskötetének bemutatójával folytatódott az eseménysor. A kolozsvári bemutató is – a szerző korábbi könyvbemutatóihoz hasonlóan – kilépett a konvencionálisnak mondható keretekből: kiderült, hogy Lőnhárt Melinda első kötetének nagyváradi bemutatóján a Playback nevű színjátszócsoport improvizációs játéka kísérte. Ezúttal egy rövid diákkoncert nyitotta és zárta a Szaggatott című kötet bemutatóját, amelyet a Kolozsvári Református Gimnázium diákjai állítottak össze: Gergely Evelin, Deák Zsófia, Gombár Anna és Szilágyi Ákos. A szerző bevallotta, szereti a rendhagyó könyvbemutatókat, ez alkalommal pedig egy kis feladattal jelentkezett: minden résztvevő írjon valamit vagy húzzon alá egy sort a könyvben, amit körbeadásra bocsát.

 
 

 

A szerzővel megint csak Szűcs László, illetve Kemenes Henriette beszélgettek: felmerült a konceptuális kötetszerkesztés és a líra létjogosultságának kérdése, illetve az, hogyan ír Lőnhárt Melinda verset, milyen költői feladatot érez sajátjának, honnan merít inspirációt, milyen műfajokban érzi magát otthon és hogyan tud az olvasói igényekhez igazodni. Ennek kapcsán a szerző elosztotta a félreértéseket: nem matekes, sem szociológus, hogy kiszámolja az olvasók közös nevezőit, azt viszont észrevette, hogy a haiku mint „régi-új műfaj” nagy reneszánszát éli, maga is szívesen ír haikut – így elhangzott a Haikuk Csengének című haikufüzér.

 

 

Szűcs László kiemelte, hogy a versek egyfajta személyes teret ölelnek körül, helyenként már-már prózai jelleget mutatnak és rendkívül ritmusosak. Ezt a Református Gimnázium diákjai is megerősítették, elmondásuk szerint épp ebből adódóan volt könnyű azokat megzenésíteni. Ugyanakkor kiderült az is, hogy más-más interpretációk születtek meg azok közt, akik már olvasták a kötetet: Szűcs László egy lírai drámaként képzelte el, amelynek kérdéseit maga a költő veti fel a mű címzettjeinek: „látod-e azt, amit én?”; „mit akarhat a tegnap déli ragyogás?” és „vajon merre robog a vonatod?”. Vele szemben Kemenes Henriette önreflexív belső monológként olvasta a kötetet, felvetett kérdéseit pedig a korábban említett személyes térben helyezte el.

 

Lezárásképp újabb diákfellépés következett, az Átdesztillállak magamon című vers megzenésített formáját hallgathatták meg a résztvevők, majd a könyvbemutató hagyományos módon szerzői dedikációval záródott.

 

 

 

 

Megosztás:Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on Twitter