Hírek >

Hír |

Székely János: A nyugati hadtest (könyvbemutató és felolvasószínház)




A Balassi Intézet – Bukaresti Magyar Intézet felkérésére Marius Tabacu ültette át románra a kisregényt (újra, hiszen 1989-ben már egyszer megjelent, az akkori események miatt azonban homályban maradt). Az új fordítás a Balassi Intézet – Bukaresti Magyar Intézet támogatásával nemrég jelent meg a Curtea Veche Kiadónál, melyet első alkalommal február 4-én, kedden este mutatnak be a bukaresti közönség számára.

 

A könyvbemutatón felolvasó-színházi részét Kovács Zsuzsánna rendezte és Lari Giorgescu adja elő. A színházi esemény után Márton Evelin (író, szerkesztő) és Filip Florian (író) beszélget a könyvről, annak jelentőségéről és az újonnan megjelent román fordításról.

 

Székely János (1929–1992) a 20. századi magyar irodalom sokoldalú egyénisége, költő, prózaíró, drámaíró, tanulmány- és esszéíró, műfordító.

 

A tordai születésű Székely János 1940-ben Marosvásárhelyre költözve a Református Kollégiumban (ma Bolyai Farkas Elméleti Középiskola) tanult, majd 1943-tól a Katonai Reáliskolában volt huszárhadapród. 1944-ben századát a közeledő front elől Nyugat-Európába vitték, közben fogságba esett, ahonnan 1946-ban tért haza. A nyugati hadtest című kisregénye a szerző erkölcsi érzékenységével és igazságkereső szenvedélyével tudatosítja a feledhetetlent.

 

1979-ben jelent meg A nyugati hadtest c. kisregénye, de a neki ítélt Pezsgő-díjat visszautasította, és következetesen a többi, később kapott díjait is. 1990 után neve többször szóba került a József Attila-, ill. Kossuth-díjra jelöléskor, de mindent megtett, hogy ne kapja meg egyiket se.

 

„Vékony, de annál súlyosabb kötet, hét összefüggő történet a második világháborúról egy fiatal lovas kadét nézőpontjából, számomra talán a legfontosabb könyv, amit magyarul valaha is a háborúról írtak. Székely János kíméletlen pontossággal mutatja be, hogy mit és hogyan tesz az egyénnel a hadigépezet. Mindegyik történet sokáig velünk marad: egy kadétot az egész század kínoz és megaláz; egy tanárból lett tiszt arra kényszerül, hogy kivégezze dezertáló diákját; a visszavonuló sereg lemaradóit módszeresen likvidálja egy motorbiciklin le-fel száguldozó, farkaskutyás, angyali tekintetű német a kötet fejezetei hideg szenvtelenséggel elemzik a vereség etikáját, élesen intenzív képekben mutatják meg, hogyan formál mindent és mindenkit a saját képére a háború, miként születik a becsület, a rettegés és a kegyetlenség szövedékéből valami feltartóztathatatlan borzalom.”

Dragomán György