Szélhárfa – 99+1 haiku




Simon Sándor: Mangrove

Simon Sándor: Mangrove

Csúcstámadás

A jéghegy csúcsa.

Mohón hozzáér nyelvem.

Perzselik egymást.

 

Erotika

Harmatcsepp csillan

aprócska bimbó testén.

Nézd: tizenkettő!

 

Kenyérszegés

Az eget nézem.

Hosszú csík szeli ketté.

Fölöttem szállsz el.

 

Modern nomád

Otthon a világ

nagyvárosainak ösz-

szes sátraiban.

 

Nyár

Zuhog az eső.

Simogatni tanulja

az ég a földet.

 

„Veri az ördög a feleségét”

Forró lemezen

dübörgő hideg eső –

kapkodja lábát.

 

Életünk

Csupán egyetlen

ajtónyitás-csukódás –

kiáramló fény.

 

Télmarionett

Házak lógnak az

égből hosszú füstökön –

alszik az Isten.

 

Dömper

Dörög, villámlik,

sebes, pattogó zápor.

Követ szállítnak.

 

Paint

Fehér villámlás

cikázik át az égen.

Épp rajzol Isten.

 

Genezis

Meghalni annyi

– sugallja egy csecsemő –,

mint megszületni.

 

Csalán

Megcsípte kezem.

A helye sokáig égett,

hogy ne feledjem.

 

Tavasz

Csőrében egy ág

a zöldülő erdőből.

Gólya a csűrön.

 

Szélhárfa

Mint finom ujjak,

halk szellő zendíti egy

fa koronáját.

 

Arc

Jégeső után

a veteményeskert –

leborotválva.

 

Éjközép

Éjféli idő.

Eddig még csak felfelé.

De innen már le?

 

Érdem

Én megütöttem.

Erre ő visszaütött.

De nem estem el.

 

Öreg focisták

– A legtöbb gólt én

rúgtam! – Legjobb én voltam!

– Én voltam Pelé!

 

Újjászületés

Méhek röpködnek

a fa körül. Gyomromban

lepkék. Tavasz van.

 

Biztos hely

A szívkamrában

ülsz, lógatod a lábad –

már mindörökké.

 

És így tovább

Feslik, kipattan,

megérik, elsárgul, el-

fonnyad, lehull, fes…

 

Kirándulás

Gyík iramlik el

lábam előtt a tetőn.

Akár életem.

 

Élet

Még csak délelőtt.

De már lassan délután.

És aztán este.

 

Magyar matek

Hárman? Kettő egy

ellen. Ha öten: kettő,

plusz kettő, plusz egy.

 

Ünnep

Herseg a mennybolt.

Kondenzcsíkok az égen.

Tésztavágó kés.

 

Őszi délután

Hosszú árnyékok

nyújtózkodnak ragacsos

légypapíron.

 

Megállapodás

Fodorákosos

 

Minden rendben van.

Akkor minden? Rendben van?

Minden. Rendben van.

 

Éjszaka

Bekukkint a hold

is az ablakon. Hol vagy,

kérdezi folyton.

 

Árnyék

Hűvös nyáréji

emlék. Hold és csillagok

fenn – lent egy árnyék.

 

Elmúlás

Halk röptű szellő.

Olyan, mint könnyű álom.

Pillád lezárom.

 

Őszi nap

Párák a kertben.

Hószín kebledről könnyű

ruhád lefejtem.

 

Anya

Simogat a két

szeme. Felkelő nap a

zsenge réteket.

 

Mint

Mint ahogy suhan

a felleg át az égen.

Úgy az életünk.

 

Anyaöl

Kányádi-Stănescu

 

Azzal, hogy megszül,

meg is öl. Azzal, hogy meg-

szül, jaj, meg is öl.

 

Őszi erkély

A nyár ferde su-

garai arcom csíkok-

ra szeletelik.

 

Csend

1. Megyünk, s leülünk,

pihenünk, mint homoksze-

mek az esőben.

 

2.A hallgatás ki-

rakatai hirtelen

elénk zuhannak.

 

Identitás

Végül is eddig

vajon hány önmagadból

vetkőzhettél ki?

 

Simogatás

Hogy kezem végleg

eltávolítsd: utoljá-

ra még megfogod.

 

Megértés

Nagy dübörgéssel

sűrű, fehér tisztaság

zuhan be közénk.

 

Exit

Millió talpán

mily nesztelen érkezik,

jaj, az éjszaka.

 

Kispadon

A pótjátékos

magányossága minden

rangadó alatt.

 

A másik asztalnál…

(Szilágyi Domokos: Szomszéd asztalnál című verséhez)

 

…ülnek a pocsék

fiatalemberek (is) –

nem csak a szép nők.

 

Jin

Árnyékos Feled,

követelem jogomat

Fényességemért.

 

Jin és jang

Árnyékos Feled,

csak Veled vagyok Egész:

Árnyékkal a Fény.

 

Újév

1.

Újév reggele.

Az óév petárdái

mind eldobálva.

 

2.

Újév éjjele,

amikor éjfélkor kel

a téren a nap.

 

Tavasz

Hegyes jégcsapok

nyílvesszői csapódnak

az eresz alá.

 

Kamikaze

A cseresznyefák,

nézd csak, kivirágoztak –

lefagyás előtt.

 

Március

Fehér tüllruha

már mind a kerti fákon.

Hogy dideregnek!

 

Erotika

Aprócska bibén

harmatcsepp csillan. Ízlel-

geti a napfény.

 

Láv

Szoknyák alatt a

pajkos szél udvarolgat.

Kikelet készül.

 

Nyári ég

Bakás

 

Kiverve, nézd, az

égbolt fényt sziporkázó

csillagpitykékkel.

 

Priapos

Méhecske szemed

pont középen csíp meg. Ím,

dagad a helye.

 

Postakocsi

Szélvédőn sárga

levelek. Üzengetnek

a hegyek, a fák.

 

Korrektúra

Mászkáló légy egy

nyitva hagyott könyv lapján.

Dolgavégező.

 

Nyári idill

A kút vödrében

dinnye hűsöl. Diófa

alatt a család.

 

Ősz

Varjak a frissen

szántott földön. Betűk a

sötét papíron.

 

Zene

Kopogó nyári

zápor. Bádogtetőkön

víg zongoraszó.

 

Ősz

Vérzik a nyár ott

fent a dombokon – sebe-

i csipkebogyók.

 

Őszünk

Nagy László

 

Vétkek és baljós

sejtelmek falatoznak,

húsomat marják.

 

Tátiti

Harkály kopog az

ajtómon halkan. Morzéz-

za: beengedem?

 

Napszentület

Úgy hal meg ősszel

a nap, mint a haldoklók,

ha mosolyognak.

 

Sznob?

Az ostorlámpa

fénye is holdat játszik

a pocsolyában.

 

Közmondás

Nem fáj a holdnak,

mikor arcát tapossák –

a pocsolyában.

 

November

Őrült postás az

ősz, leveleit mind szer-

te, széjjel szórja.

Téli horizont

Vak szemgödör a

láthatár az ég üres

koponyájában.

 

Tea, mézzel

Fényt csurgat egy

lámpa a kirakatban

a holdcitromhoz.

 

Esti séta

Együtt a nap és

a hold – fiú és lány az

ég mezejében.

 

Emberélet

Hangya mászik egy

fűszálon, hegyére ér –

az földre hajlik.

 

Vetélkedés

Lámpa árnyéka,

hold árnyéka egymáson,

az utcakövön.

 

Körforgás

Harmatból dér, a

dérből hó, a hóból víz,

a vízből élet.

 

Képzelet

Csak csupa szépet,

lágyat és mohót – minden

mozdulatodra!

 

Égbolt

Odahajtja nagy,

vörös fejét a hold két

felhőkebelre.

 

Te. Táj

Hátország, ami

megtart és felemel – a

hétköznapokban.

 

Metafora

Parányi ránc vagy

az arcomon, amikor

elmosolyodom.

 

Vallomás

A szavak világ-

mindensége vagy nekem,

akivel inkább

 

az érintések

egyértelműbb nyelvein

beszélünk csupán.

 

Találkozás

Lábaink, mint a

lótuszvirág szirmai –

összefonódnak.

 

24000 éve ismerős

Még sajgó gerinc, s

sziszegő szaruképződ-

mények nélkülből.

 

Kérdés

Hatvan százalék

víz… Vajon ennyi lennénk

csupán? Csak ennyi?

 

Táplálék

Építkezni az

együtt töltött percekből,

órákból. Lehet?

 

Óhaj

Hanyatt a füvön,

és együtt nézni a fel-

hők vonulását.

 

Éít.

És este lesz, és

reggel lesz, és este és

reggel és este…

 

Verandán

Hajadba száll egy

pillangó, bizsergető

érzés, tavasz van.

 

Kert

Frissen kaszált fű.

Fektess a szegycsontodra,

simogasd fejem.

 

Felismerés

Mint önkéntelen,

áramütés- villámlás-

szerű érzés: Vagy.

 

Egymásrautaltság

Siklani a víz

alatt, és tőled venni

a levegőmet.

 

Transzcendencia

Mindent tudok Ró-

lad. És semmit sem. Isme-

rős vagy, s Idegen.

 

Borzongás. Gyenge-

ség végtagjaimban. Bi-

zsergés tarkómon.

 

Búvópatak. Va-

lóság és megfoghatat-

lan aki, ami.

 

Virtuális

Hang vagy, mit gépen

hallok. Neked rövid, zárt

e betű vagyok.

 

Halál?

Egy elnyújtott to-

rokhang a csillagos ő-

szi éjszakában.

 

Nász

Kinyílva és be-

csukódva édes, meleg

masszává válni.

 

Körforgás

Ölünkből nőnek

majd a rügyező fák, a

mellünkön borul

 

virágba a tavasz,

ajkunkon pompázik az

újjászületés.

 

Lenni

Kismadár lenni

tenyeredben; egy vékony,

áttetsző húr, mi

 

észrevétlenül

feszül ki közöttünk; a

fakadó rügy las-

 

sú mozgása len-

ni; az alkonyi tenger

meleg felszíne,

 

amiben úszni

jó; akácfavirág egy-

más nyelve hegyén.