Széljegyzet az Isteni színjáték két sorához (1)




Gy. Szabó Béla: A vérfolyam

 

„Tovább szólnék, de tovább menni bajt hoz

 és nem lehet tovább beszélni; látom

 a homokon már új tűz lángja nyaldos.

Új nép jön, mellyel tilos szóba állnom,

 vedd gondjaidba Kincsemet, a könyvet,

 amelyben élek még: csak ezt kivánom.”

 

Pokol tizenötödik énekének ezeket a (Babits Mihály fordította) sorait küldtük el kortárs magyar költőknek – továbbgondolásra, inspirációs forrásként, mert kíváncsiak voltunk: hogyan hat Dante költői műve a mai lírára, hogyan képes megszólítani újabb korok újabb poétáit. Lapszámunk versanyagát a „válaszul” érkezett költeményekből állítottuk össze.

 

            A szerk.

 

 

Széljegyzet az Isteni színjáték két sorához1

 

„segítsd át lelkit a poklon

mint nyulat a borsikabokron”

                        (lövétei halottsirató)

 

száz szónak is egy a vége

no de melyik az az egy?

ó ha tudnám! s mégis mondom

hogy itt minden egyre megy:

 

át az árkon át a bokron

megérkezvén majd hova?

s ahol bizton vár reám egy

kicsoda? vagy micsoda?

 

hányszor mondtam már hogy Isten

de sohase rendesen! –

elherdáltam valahol a

személyragos Istenem

 

szerencsére itt van Dante

és ezek a könyvlapok

istápolják ők a lelkem

míg élek s meg nem halok

 

Csíkszentdomokos, 2021. szeptember 1.

 

1 „vedd gondjaidba Kincsemet, a könyvet,
amelyben élek még: csak ezt kivánom.”