Személyiségkeresés pingvinnel




 

 
Gellu Naum: Zebegény, a pingvin. Kriterion – Művelődés, Kolozsvár, 2018.

 
 

Balázs Imre József újrafordításában olvashatjuk Gellu Naum 1959-ben megjelent Cartea cu Apolodorját, mely Majtényi Erik fordításában 1963-ban már a magyar olvasók elé került. Balázs Imre szövege kiegészíti a fenti fordítást az 1975-ös második román kiadás hozzáadott soraival, mindemellett hűen megőrzi Majtényi bravúros megoldásait, főképp a névválasztásokat, melyek által a figyelem középpontjába nem az Apolodor nevére rímelő „dor”, vágy kerül, hanem a „Zebegény” én-je, a személyiség keresése. A szöveg hullámvasútszerű olvasása újabb és újabb kiszállásra késztet bennünket, vizsgálatra és önvizsgálatra, egy jó (vers)szövegtől pedig éppen ezt várná el a – felnőtt – ember.

 

Zebegény története azonban jól láthatóan gyerekeknek szól. De ez a jól láthatóság nem fedi a sorok között felbukkanó „jól láthatatlanságot”. A szöveg kegyetlenül kérdez: csak azt mondja el, ami látható, és arra kérdez rá, ami nem az – úgy viselkedik az olvasóval, mint akármelyik gyerek. És éppen ebben áll az ereje: ha alkalomadtán kisgyermekkel fogunk hozzá az olvasáshoz, a szöveg is, a gyermek is kérdezni fog: Merre van Labrador, ahová Zebegény visszavágyik? Miért gonosz a texasi zsivány? Miért cseréli el Zebegény az álmait holmi gyémántokra? Ketrecbe lehet-e zárni egy marslakót? Kit szerethet jobban az ember, a családját vagy a barátait? Sziporkázó és komoly kérdések keverednek szüntelenül, és a szöveg hajlandó ezeket feltenni. A gyerek pedig, ahogy a felnőtt is, kérdezni fog: Ez megtörténhet? Hogyan történhet meg? Miért olyan a másik ember, amilyen? És én miért vagyok emilyen? Nemcsak környezetével kerül majd közelebbi kapcsolatba az apró olvasó, ha kérdez – mert hát ki is tudná pontosan, hol van és milyen Labrador, Cape Town vagy Saint Louis? –, hanem a világ más dolgaival is: azzal, ami őt az anyagi világon túl körülveszi: a másik ember lelkével, viselkedésének miértjeivel. És ha meglátja, hogy ez legalább olyan érdekes, mint a folyók, sivatagok, állatok és miegyéb, akkor már örülhet Zebegény pingvin, aki az utazáson az olvasót félve-bukdácsolva kísérgeti.