Szilánkokból építkezve




Március 28. – április 9. között Gagyi Botond Splinter című egyéni kiállítása kapott helyet a Mátyás-ház pincegalériájában. A marosvásárhelyi születésű képzőművész másodéves magiszteri hallgatója a kolozsvári Képzőművészeti és Formatervezői Egyetemnek, ahol a festészet szakos alapképzést végezte. Művészeti nyelvezetének kialakulását és fejlődését nagymértékben meghatározta az alapképzés alatt Velencében, a mesterképzés alatt pedig Krakkóban töltött Erasmus-ösztöndíjas időszak. Festészete a gesztusfestészetre emlékeztető elnagyolt foltokból és apró, kidolgozott részletek paradoxonából építkezik, mindvégig megmaradva a figurativitás mellett, ám részben el is távolodva ettől. Képein, bár sokszor találkozunk különböző emberábrázolási eljárásokkal, ezek soha nem kapnak központi szerepet, csak „kellékei” a kollázsszerű, montázsolt kompozíciónak.

 

Gagyi Botond festményei, bár látványukban szürreálisnak hatnak, nem az álmok világát jelenítik meg, hanem nagyon is hétköznapi elemekből építkeznek. A művész azon fiatal generációhoz tartozik, amely az internet, a közösségi média világából merít inspirációt. Egy random módon talált (más internetes felhasználó által feltöltött), a hétköznapi életből kiemelt részlet képezi a kiindulópontot, melyet az eredeti kontextusból kiemelve, a művész vizuális memóriáján és élményein átszűrve egy másik képpé, egy sajátos, mesterséges valósággá gyúr át. E képtől-képig tartó zarándoklat vezette el Gagyi Botondot saját vizuális nyelvezetének megtalálásához. S festményeinek kollázsjellege is éppen ennek köszönhető: a kiemelt, dekontextualizált elemek ironikus, sokszor paradox módon való egymás mellé helyezése, és egy dekonstruált, időtlen térbe való átültetése egy új kontextust, mesterséges valóságot teremt, de a töredékesség mindvégig megmarad. Festményei egy – mind felületkiképzésben, mind kromatikailag – rendkívül innovatív és gazdag robbanás pillanatképei, melyekbe a figurativitás apró, sokszor alig kézzelfogható elemeit is beemeli a néző számára kapaszkodónak. E szilánkokra töredezett, de újból egésszé összeálló világ maradandó vizuális élményt nyújt a néző számára: valósággal retinánkba égnek festményeinek színes szürkéi, melyeket vibráló, sokszor már-már neon árnyalatok ellenpontoznak.

 

Gagyi Botond művészetében nem csak a kollázsszerűen egymás mellé rendelt elemek merész képzettársításai, és a dekonstruált, táguló és összeszűkülő terek keltenek konfúz hatást a nézőben: az éjszakai és nappali, a mesterséges és természetes megvilágítás hatását egyaránt érvényesítő képek még inkább zavarba ejtik a nézőt. Képei mind vizuális komplexitásukban, mind technikai és kromatikai részletgazdagságukban meditálásra, elgondolkodásra késztetnek, melyeket ha nem is értünk meg teljesen, mindenképp felépíthetjük hozzájuk egyéni fantáziánk és tapasztalataink alapján saját történetünket. A narrativitást mellőző, a szubjektív értelmezéseknek helyet adó kompozíciók éppen emiatt tudnak mindig újat mondani a néző számára.

 
 

Mesterséges gráciák

 

 

Játékzóna

 

 

Váróterem

 

 

Absent state

 

 

A szalmabála introvertálódása

 

 

Furcsa tárgy

 

 

Kerti szimfónia

 

 

Menedék LCD-ben

 

 

Az első kör után