Szilasi László Marosvásárhelyen – Látó Irodalmi Játékok 87.




A Látó januári meghívottja Szilasi László író, kritikus, akivel legutóbb megjelent, Amíg másokkal voltunk (Magvető, 2016.) c. könyve kapcsán Láng Zsolt fog beszélgetni.

 

Helyszín: Yorick Stúdió, Mészárosok bástyája, Marosvásárhelyi Vár.

Időpont: 2018. január 24., szerda, 18 óra. Támogató: Szépírók Társasága, NKA.

 

 

 
Szilasi László a szegedi József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán végzett magyar nyelv és irodalom szakon. Megalapította a Pompeji című negyedévente megjelenő irodalmi, művészeti, bölcseleti lapot, amelynek megszűnéséig, 1998-ig szerkesztője volt. A József Attila Kör könyvsorozatában jelent meg Miért engedjük át az ácsnak az építkezés örömét című, Bródy-díjas esszékönyve, majd a Hárs Endrével közösen írt Lassú olvasás című tanulmánykötete. Kanetti Norbert álnéven jelentette meg első elbeszéléseit. 1989-től a Szegedi Egyetem Régi Magyar Irodalmi Tanszékén a régi magyar próza és költészet történetével foglalkozik. Második esszé- és tanulmánykötete A Kopereczky-effektus címen jelent meg. Első önálló regénye, a Szentek hárfája elnyerte a Rotary Irodalmi Díjat 2010-ben.

 
 
Amíg másokkal voltunk (fülszöveg) 

Három költő kisregényét tartja kezében az Olvasó. Babits Szegeden, Jókai a levert forradalom utáni bujdosás idején, Bessenyei György szülőföldjén, Tiszabercelen, a magyar vidék pusztaságában. Mindannyian számkivetettek. Mindannyian remeték, elhagyottak, elveszettek. De mindannyian készülnek valami nagyszabásúra, valami rendkívüli teljesítményre. Magukra készülnek. A kiteljesedésre. Mindahányuk készülődésének tétje a magyar irodalom egy kivételes eseménye. A történetek arról szólnak, hogy megcsinálják. Unikális magyar próza ez, Mészöly és Ottlik hangját egyaránt idéző, a sűrűség, a sűrítettség mámorával áthatott, a tárgyi és a természeti világot líraian és tudományosan részletező. Mindemellett afféle minimalista enciklopédia is, amely időről időre lélegzetelállító panorámákat mutat nekünk. Arról szól ez a három egymással összefüggő szöveg, hogy a magány lehet ugyan menedék, lehet büntetés, lehet a sors különös nehezménye, ám a zsenialitás előbb-utóbb kibontja a maga súlyos rétegeit, szabaddá teszi a lelket, és olyasmit alkot, ami egy nemzet nyelvében maradandó lesz. Három kisregény, három borostyánkő, amelyből három arc néz ránk eddig kevéssé ismert módon..
 
 
 
 

Megosztás:Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on Twitter