Szomszédok




Anastasia Vdovkina: Szent Mihály arkangyal

 
 

a göndör hajú férfi megőszült

a léptei is mintha meg-

lassultak volna

látom a troliból

a központig gyalogolni

a visszaúton is gyalog megy

 

akiről azt hittem

hogy pap

valójában egy közjegyzői

irodában dolgozik

 

van igazi

papunk is

szőke és kövérkés

a papné is szőke és

kövérkés

van egy zöld autója

nogganós1 matricával

 

egy-egy vasárnap papi ornátusban is

látni lehet

gondolom

a Besszarábiai Püspökséghez tartozik

legalábbis a programja erre utal

 

aztán itt van a hippi

gyaníthatóan férjezetlen nő

hosszú haj

bokáig érő szoknya

hatalmas dekoltázs

egy csomó cuccal

sálak

oldaltáska

fém bevásárlószatyor

 

kéthetente megpróbál

hazavinni egy macskát

lepakol sálat táskát bevásárlószatyrot a fűbe

míg a macskákat kergeti

az autók között

 

egyetlen macskát se kapott még el

ugrál a melle

ahogy görnyedten

a macskák után

rohan

két hét múlva

ismét megpróbálja

 

a lánnyá lett fiún egyre több a tetkó

folyton napszemüveget hord

vonszolja maga után a kövér kutyát

amit korábban egy kövér fiú

sétáltatott

most

megáll a teraszunk alatt

s diszkréten

hegyeset sercint a fűbe

 

a kukázó törpe-lány már

ledobta a kukázók mellényét

néha azért elsétál a konténerek között

mintha ellenőrző körúton lenne

 

kertes családi ház volt szemközt

most egy tömbház áll a helyén

blokkfelelőse

a megszólalásig hasonlít

egy donbaszi KGB-sre

 

a hangoskodó hajléktalanok bandája

két férfiből

és egy nőből áll

vagy

két férfiből

és két nőből

mindig részegek vagy be vannak lőve

élettel és szerelemmel teli alakok

csókolóznak visítoznak

néha cigarettát kérnek tőlem

 

vannak bolondjaink is

 

a srác az utolsó emeletről

egész nap a tömbház körül járkál

magában

beszél

és énekel

néha alaposan elverik

de mintha ez se érdekelné

egy alkalommal együtt néztük

a napfogyatkozást

de akkor se bírt egyhelyben maradni

 

a kék sapkás-papucsos vénember

folyton káromkodik

mindenkire

ráförmed

filmeken se hallottam olyan

cifra káromkodásokat-replikákat

 

azt hittem

tömegverekedés tört ki

a rivális bandák között

 

előfordul hogy

tényleg

megfutamít

egy-egy járókelőt

 

mikor egyedül marad

a szemeteskukáknál

elhallgat

elkergeti a macskákat

megtöri a szemétben talált

kenyeret

s morzsát szór

a galamboknak

 

a kivénhedt

tetkós

drogos

gopnikok2

vagánykodva lépkednek

mintha nem tudná amúgy is mindenki

mi a helyzet velük

próbálnak gyorsan

gesztikulálni de mintha

lassított filmen mozognának

 

a fiatal gopnikok

szétosztják este a pénzt

amit a tüntetésért kapnak

a központban

névtelen és nagylelkű

szponzoraik mindig megdobják

őket egy-egy százassal

mert szaporították a csőcseléket

 

a tömbház mögött

a földszinten

boltot nyitott valaki

de csak úgy csendben

pedig errefelé az a szokás

hogy mindent teleraggatnak

itt-és-itt megnyitottunk-féle hirdetésekkel

viszont fölszereltek

egy bankautomatát

egy csomó

ápolt

kövérkés csaj jár oda

egy villany-

oszlopot is

fölállítottak az automata mellé

de kidöntötte

a vihar

 

a borostás

kövér

pocakos srác

tornanadrágban

heveredik le

aludni

a frissiben fölavatott

játszótér füvére

 

néha segít

kartont gyűjteni

a hajlott hátú

vénasszonynak

aki mindenkitől

megkérdezi

nincs-e csontja a

város szélén lakó

fia kutyáinak

 

lakott itt egy

bűzösborzot vagy mit tartó lány is

meg egy srác

a ’80-as évek frizurájával

de egy ideje eltűntek

 

néha-néha

egy mulatt is elsuhan

villámgyorsan

a gördeszkáján

 

öreganyó és

púpos leánya

a szemeteskukáknál hagyott

ruhákat próbálgatják

 

fáj a szem

ennyi látványtól

 

a korporatisták tömbháza előtt

fiúk és lányok

komor egyenruhákban

cigarettára gyújtanak

 

két gyerek

mindent széttör

a szemeteskukák környékén

ismételten

fenyegetni kell őket

a rendőrséggel

 

a tömbház tövében tüzet

gyújtó egyetemistákat

gondolom

kirúghatták az egyetemről

mert egy ideje se zene se füst

 

az autóroncsban lerészegedő

gopnikok is eltűntek

 

a kőrisfa gyökeréből

amelyet kidöntött volt a vihar

új hajtások nőttek

 

egy hulladékkal teli

nejlonzsacskó

két éve lóg a fiatal

juharfa ágán

 

Dumitraș szájában

háromméteres damil

 

a szomszédék kislányai

kővel dobálják a macskákat

 

egyre többen

kerekednek föl

zacskóval

zsákkal

kerekesszékkel

babakocsival

fürdetőkáddal

mosdótállal

hűtőszekrényfiókkal

ott tülekednek

a szemeteskukáknál

 

s mindig minden mintha

esőfüggöny mögött történne

a felső szomszéd ruháiból

folyton csöpög a víz

 

mindenki a fűbe pöcköli

a csikket

tavasszal olyan a föld

mint a csempézett

padló egy szovjet

budiban

 

az utolsó emeleten lakó

szomszéd krákogva

káromkodik

azt hittem

lezörgött

a lépcsőn

mint az a banya

akit

mindössze

egyszer

láttam

életemben

de a krákogó nem

ő még

nem

 

itt

élek

én

főleg

a körülöttem

lakókat

ismerem

köszönthetném is

őket

de

inkább

nem

 

jobb

így

köszönés

nélkül

falak

dörömbölése

nélkül

fűtőtestek

ütögetése

nélkül

vagy

egyszerűen

ajtókopogtatás

nélkül

 

 

LÖVÉTEI LÁZÁR LÁSZLÓ fordítása

 
 
 

1 Vaszilij Mihajlovics Vakulenko (1980), alias Noggano: orosz rapper. (LLL)

2 gopnik (orosz): bőrfejű (LLL)

 

 

 

Alexandru Vakulovski (Antonești, 1978) – moldáviai román költő, író, drámaíró, blogger. Itt olvasható verse 2017-es priveliști [látványok] című kötetéből származik. Magyarul megjelent regénye: Hányinger utca (Sétatér Kulturális Egyesület, 2015).