Szótárregény és leoninusok




A 8. Kolozsvári Magyar Napok E-MIL rendezvénysorozatának keretein belül, augusztus 19-én Fekete Vince beszélgetett Temesi Ferenc Kossuth-díjas íróval a Bulgakov Kávéházban. A beszélgetést az E-MIL elnöke, Karácsonyi Zsolt vezette fel néhány mondattal.

 
 

 
A beszélgetés egy felolvasással indult a Por című szótárregényből, mely mint kiderült, most először az új kiadásban jelent meg egy kötetként. Arra a kérdésre, hogy az új kiadás mennyi változáson esett át, Temesi azt a választ adta, hogy szinte semmit nem írt át rajta, hiszen ha folyton átírnánk a regényeinket, akkor sosem születne új mű. Fekete Vince kiemel egy rövid részt a Porból, melynek kapcsán felteszi a kérdést, a szerző számára az írás is megfeledkezést jelent? Temesi szerint az író egy emlékező állat, csak azt írja, amit tud. Szerinte az írás 80% tehetség és 20% fenéken múlik, végül azért hozzáteszi, hogy ez az arány személyenként változhat. Arról is beszél, hogy ő nem íróként, hanem mesélőként indult, már egészen fiatal korában, amikor elfogytak az édesanyától hallott történetek, sajátokat kezdett kitalálni. Így neki csak történetei vannak, amiket leír, aztán el is felejti őket. A szótárregény kapcsán megjegyzi még, hogy mindannyian szótárak vagyunk, hiszen mindannyiunknak megvannak a saját jelentéseink.

 
 

 
Fekete Vince rákérdez arra, hogy mi az oka annak, hogy a regényben ilyen sokszor van jelen az italozás. A szerző meglátása szerint Erdélyben az értelmiség körében ez egy túlélési forma volt a rendszerváltás előtt, mivel a nyomást, amit a rendszer gyakorolt rájuk, csak így bírták elviselni. Őt a nagyregények mentették meg ettől, mert írás közben tisztán kell látni. Mindig valami újat próbált létrehozni, így lett az első magyar szótárregény, újságregény és Bartók regény is, most pedig egy olyan nagyregénnyel készül, ahol a főszereplő egy nő lesz, az ő életét követjük végig egészen születésétől haláláig.

 
A beszélgetést helyenként felolvasással töltötték ki, amelyből kiderült, hogy a szerző valóban kiváló előadó, hiszen nem csak felolvasta a szöveget, hanem egyben mesélte is azt, jó mesemondó módjára.

 
 

 
Ezt követően helyszíni versírásra került sor, ahol leoninus formában kellett szöveget írjon Egyed Emese, László Noémi, Szálinger Balázs, Horbáth Benji és Karácsonyi Zsolt. A versek témáit a közönségben ülő személyek mondták meg. Összesen 21 alkotás született így, melyek között a klasszikus tücsök és a hangyától kezdve a ma népszerű Elefánt zenekar egyik sora is bekerült a témák közé. Karácsonyi Zsolt végül elmondta, hogy a szövegeket majd a Helikon közölni fogja, így aki lemaradt az eseményről, annak később lehetősége nyílik elolvasni az alkotásokat.
 
 
 
 

Megosztás:Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on Twitter