Szövegpurgatórium – a FISZ tábor 4. napjáról




Utolsó nap reggel medence szélén ülve távolról hallgatóztunk Borcsa Imolával, milyen is a bevezetés a szépirodalomba, miközben azt tervezgettük, műhely után nem csak a lábunkat lógatjuk a vízbe. Egy gyerek boldogan szaladt felénk, hogy kezdődik a tutaj verseny, majd pár perccel később lefújta a programot. Aztán elindultunk a műhelyre.

 

Végül tényleg kitartottam a próza mellett. Most teljes műveket olvastunk fel. Kíváncsi voltam a többiek szövegeire. Mindig meglep, hogy mennyire sokszínűen tudunk írni és milyen sok téma foglalkoztat. Minnie kutya igazi műértelemmel figyelte a felolvasott szövegeket, csak egy alkalommal mordult fel kissé, vagy a füvet tépdeste, ha nem értett egyet valamivel. Ebéd után győzött rajtunk a fáradtság, ismét csak a láblógatás maradt. Az előző napok tematikájához kapcsolódva szexuális zaklatásról beszéltünk és arról, hogyan befolyásolja a média a fiatalok testről alkotott képét. Közben Nemes Márk csatlakozott hozzánk, aki a rókaológiáról kezdett beszélni. Nem hiszem, hogy létezik ez a szó, de így mondta. Azt is megtudtuk tőle, hogy tipikus székelyek vagyunk. Egyébként jó tudni, csak ismét műhelyre kellett mennünk. Láng Zsolt meggyőzött, hogy olvassunk fel az esti Szövegpoklon. Meg azt is felvetette, jobb lenne purgatóriumnak hívni, úgy még lenne esélyünk a mennyországba jutni. A Zoltán Gáborral történő beszélgetésbe ismét csak a medence széléről hallgattam bele. Be kell valljam, onnan csak a felolvas rész hallatszott, viszont csatlakoztak hozzám a műhelytársak, így még inkább nehezített volt a figyelem.

 

 

 

Vacsora után kezdődött a Szövegpokol, először kint, de az első szöveg után rögtön zuhogni kezdett az eső, így egy rövid szünet közben beköltöztünk az ebédlő termébe. Előbb a fordítók szövegeit hallgattuk meg, ahol André Ferenc, Horváth Benji, Kali Ágnes, Dósa Andrei, Nagy Hajnal Csilla, Rochelle Potkar és Sonnet Mondal olvasták fel fordításaikat előbb angol, román, majd magyar nyelven. Szomorúan konstatáltam, hogy Minnie továbbra is fél a tapstól, amire Mărcuțiu-Rácz Dóra igencsak rácsodálkozott mellettem, majd szolidaritásból csak igen halkan mert tapsolni. Ezt követték a műhelyes felolvasások, átadtam a kutyust André Ferinek arra gondolva, úgy mégis csak könnyebb lesz felolvasni.
 

 


 

Korpa Tamás minden műsorvezetőt megszégyenítve vezette át az egyes műhelyek közötti felvezetést. Közben szavazásra bocsájtotta, hogy megtartásra kerüljön-e a Szövegpokol név vagy sem. Nekem még mindig Láng Zsolt javaslata tetszett inkább. Majd a felolvasások között egy nyereményjáték is indult, melynek célja a tábor új helyére rímelő szlogen kitalálása, hiszen a Visegrád-zsizseg rád már nem aktuális. Végül nem tudom, hogy lett-e új szlogen, mert az ebédlő fullasztó levegője tényleg inkább a pokol hangulatát idézte meg nekem, így a zárszó előtt kimenekültem a teremből a friss levegőre. Próbáltam kihasználni a maradék időm, hiszen csak akkor tudatosult bennem, hogy másnap már indulhatunk is haza. De ebből csak annyi lett, hogy korán lefeküdtem, mégiscsak egy nyolc órás út várt ránk, nekem pedig végig vezetnem kellett.

 

 

 

A képeket Barna Miklós készítette.

 

 

 
 

Megosztás:Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on Twitter