Szürke, Távozó fák, Rondó-szombat




A Kolozsvári Magyar Napok E-MIL rendezvény sorozatának augusztus 20-i vendége Lőrincz P. Gabriella volt, aki a Szürke című verseskötetét mutatta be a Demeter Zsuzsával folytatott beszélgetés során. Nem csak magáról a kötetről esett szó, hanem a kárpátaljai magyar nyelvű irodalom művelésének nehézségeiről is.
 
 
14055624_1126474504066566_1566196504_n

 
Sokszor vetődik fel, hogy létezik-e regionális magyar irodalom? Így méltán tette fel a kérdést Demeter Zsuzsa, miszerint beszélhetünk-e kárpátaljai irodalomról? Lőrincz P. Gabriella véleménye szerint a kárpátaljai irodalom becsatlakozik az egyetemes magyar irodalomba, de természetesen megvannak a sajátságos jegyei, hiszen egy író tapasztalatokból építkezik, melyet nagymértékben meghatároz a hely, ahol él. A közönség néhány verset is hallhatott a szerzőtől, majd az első kötet megjelenésének kalandos történetét, mely mint kiderült, szinte véletlenül került kiadatásra.

 
 
14111683_1126474487399901_1411196090_n

 
Ezt követően Oravecz Imre Kossuth-díjas író és Fekete Vince beszélgetésére került sor, mely a parkolási nehézségek miatt egy kis késéssel kezdődött. Ám sem a késés, sem pedig az odatűző napsugarak nem oszlatták szét a nagy számban összegyűlt közönséget. Oravecz Imre egy részletet olvasott fel a regénytrilógiájának utolsó, Ókontri című könyvéből.

 
 
14111750_1126474447399905_969665510_n

 
A regényben kibontakozó történet fikció, viszont a szerző saját életének elemeit használta fel forrásként. Az Amerikába kivándorolt nagyszülők, valamint az ott eltöltött pár év mind alapjául szolgált a regénynek. Arra a kérdésre, hogy hol az író hazája, egyszerű választ kaphattunk: ott, ahol másnak. Több helyet is magunkénak érezhetünk, de mindig van egy centrum, ahol úgy érezzük, hogy leginkább odatartozunk. A szerző számára ez a centrum a gyerekkor színhelye, egy biztonságot adó hely.

 
 
14055652_1126474430733240_1120010810_n

 
A napot és egyben a Kolozsvári Magyar Napok irodalmi rendezvénysorozatát a Rondó-szombat zárta, ahol Fekete Vince, László Noémi, Karácsonyi Zsolt, Papp Attila Zsolt és André Ferenc mutathatta meg versírói tehetségét.

 
A helyszíni versírás többéves múltra tekint vissza, melynek során a szerzők egy adott formában és témára kell megalkossák szövegeiket. A rondó versforma sajátosságait Karácsonyi Zsolt ismertette a közönséggel, majd érzékeltetésképp Villon verseket olvasott fel. A rondó egy olyan középkorban kialakult versszerkezet, melyet 12-15 sor alkot. A vers két rímre épül, az első sor a vers közepén és a végén refrénként ismétlődik.

 
 
14054816_1126474437399906_374280796_n

 
Ez után a közönségen volt a sor, hogy történeteket meséljenek a költőknek, ezzel adva témát a születendő szövegekhez. Nem is kellett sok biztatás, a költők néhány percen belül nekiláthattak a munkának. Ez alatt a közönség sem unatkozott, jókedvű beszélgetések és az árnyékos asztalok köré gyűltek. Összesen 23 vers került ki a tollak alól, melynek felolvasása ugyancsak jó hangulattal telt. Karácsonyi Zsolt főszerkesztő végül bejelentette, hogy kisebb javítások és címadások után a szövegek meg fognak jelenni a Helikon folyóiratban, így elérhetőek lesznek nemcsak a történeteiket elmesélt, témákat kért személyek, hanem a további érdeklődők számára is.

 
 
 
 

Megosztás:Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on Twitter