Tájékozódni a sötétben – JAK-est Kolozsváron




November 4-én este hét órától került sorra a Helikon-estek sorozatában a József Attila Kör tagjainak beszélgetéssel, felolvasással egybekötött rendezvénye. Ferencz Mónikával, Borda Rékával, Bende Tamással és Szegedi Fannival André Ferenc házigazda beszélgetett.
 
 

 
A néhány kellemetlen hangosítási intermezzóval ellátott első felolvasási kör után André Ferenc személyre szabott kérdéseket intézett a szerzőkhöz. Ferencz Mónika első kötete a Scolar kiadónál jelent meg az év elején, Hátam mögött dél címmel – ez az „előttem van észak”-ot juttatja mindenki eszébe. Kétségkívül fontos szerepet játszott Ferencz számára a skandináv életérzések, mitológiák inkorporálása, a letisztultság, hideg távolságtartással váltakozó meleg átláthatóság érzékeltetése. Borda Réka különleges helyzetben lehetett nálunk: Hoax című első kötete (Scolar) alig jött ki a nyomdából, ezen a beszélgetésen már be is mutathatta Kolozsváron. Költészete szembe megy a lecsupaszítottság tendenciáival: számára a versírás képekben és jelzőkben gazdag, a kimondás kényszerével élve terapeutikus hatású, mivel el tudja ezek mögé rejteni magát. Nem kézenfekvő számára az alanyi megszólalásmód, megnyugtató biztonságba helyezi magát és a lírai ént. A kötetcím egyszerre mutat rá a fikcióval való játékra és a nagyon valós személyes, családi, társadalmi becsapásokra.

 
 

 

Bende Tamás számára a hitelesség a fő szempont: a megnyilatkozása erősen alanyi költészetet tükröz – a művészetet a nem művészettől a személyes különbözteti meg. Horzsolás című kötetének (Parnasszus) megjelenése után tapasztalta meg, hogy egy kötet amint kikerül szerzője kezei közül, saját életet kezd el élni. Erről tanúskodnak a vadidegen olvasók olykor furcsa, olykor vicces, olykor vérmesen őszinte visszajelzései. Szegedi Fanni kicsit kilógott a sorból, de annál nagyobb örömmel: még nem JAK-tag és kötete sincs, ugyanakkor slammeléssel foglalkozik. Négy versét hozta el – ezekben érzi azt, hogy valami fontosra tapintott rá, fedezte fel újra önmagát. Valaki egyszer azt mondta neki, hogy a jó szövegek traumákból születnek, amivel ő nagyon egyet tud érteni, ugyanakkor fontosnak tartja azt is, hogy bosszantó, felháborodást előidéző dolgokat „írjon ki magából”.

 
 

 
Mind a négy szerzőnél azt lehetett tapasztalni, hogy fontos nekik a megszokott tárgyiasság-alanyiság közti éles határvonal eltörlése. A kimondás, a sebezhetőség és a megnyilatkozás hiteles, őszinte formái alakítják lírai látásmódjukat. Ezért például a versek beszédmódjában használatos E/II-es „te” sokmindent jelenthet: önmegszólítást, az olvasó megszólítását, de mindenképp az eltávolítás és a felhívás játékba lendítését eredményezi.

 
Az est folyamán sokszor esett szó családról. Nem csak a versek kapcsán volt ez érzékelhető, hanem a beszélgetés hangulata miatt is – úgy érzem, ezen az estén egy generáció őszinte hangja vált teljes hangerővel hallhatóvá.

 
 
 
A képeket György Alida készítette.
 
 
 
 

Megosztás:Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on Twitter