Talán




Gy. Szabó Béla: A rühösök

 

„Tovább szólnék, de tovább menni bajt hoz

 és nem lehet tovább beszélni; látom

 a homokon már új tűz lángja nyaldos.

Új nép jön, mellyel tilos szóba állnom,

 vedd gondjaidba Kincsemet, a könyvet,

 amelyben élek még: csak ezt kivánom.”

 

Pokol tizenötödik énekének ezeket a (Babits Mihály fordította) sorait küldtük el kortárs magyar költőknek – továbbgondolásra, inspirációs forrásként, mert kíváncsiak voltunk: hogyan hat Dante költői műve a mai lírára, hogyan képes megszólítani újabb korok újabb poétáit. Lapszámunk versanyagát a „válaszul” érkezett költeményekből állítottuk össze.

 

            A szerk.

 

Talán

 

„Tovább szólnék, de tovább menni bajt hoz

és a bajban újabb dobozolt baj van,

bajkapszulákban bajmolekulák, bajatomok,

ragadozó, eleven felfalói a belátható nyelvnek.

 

És nem lehet tovább beszélni; látom

a homokon már új tűz lángja nyaldos.

és a rímek egymástól egyre távolabbra kerülnek,

a tercinákba belefagy a nagy, globális szusz,

és a sivatagban tűnt piramisaikat keresik a korábbi történetek.

 

Új nép jön, mellyel tilos szóba állnom,

és a másik megy, melyel eddig szóba álltam,

a tiltás varázsszavát fentebbről tanultam,

de semmit sem tudok a jövevények verselési szokásairól.

 

Vedd gondjaidba Kincsemet, a könyvet,

ezt mondja a mester, akinek sorsát itt kipreparálták,

a homok nyeli a kincset, a tűz csiklandozza

a benne rejlő mást, mely kéretlen gondjaiba vette.

 

Talán jut nekem is egy ragbugyor, egy lábjegyzet,

egy írásjel árnyéka, elhízott pont magzatburka,

amelyben élek még: csak ezt kivánom.”