Tekerek egy dohányt




a levegő nedves és ragadós

beszippant a chiapasi lovak orra

megbocsátó füttyszóval

be voltunk törve balaklavák mögé szorítva

énekeltük hogy that’s me in the corner

that’s me

és csak a kézenfogva arra járó kisgyerekek

néztek ránk úgy mintha nem lennénk képzeletbeliek

semmi dolgom nincs a császárral

a munka majd megtölti kupánkat lustasággal

és ki fogjuk inni fenékig

az utolsó világvége egy macska

egy magányos nőnek

 

ma nem hibázom el nem megyek be a házba

vagyok mint egy bazsarózsabimbó egy tibeti levélben

a felejtés hosszú ujjai közt

szívem behozza a halált

és megőrzöm

mintha cyberpunkországban lennék

ahol az elhasznált dolgok a tökéletes dolgok

vezetékek és angyalbelek lógnak ki

az egyszerű dolgok –

egy magányos fenyő árnyéka ami megmenti szemedet a naptól

vagy a tény hogy a neve egy palindrom

 

(Horváth Benji fordítása)