Természetes vonalkódok




Ezzel a címmel mutatták be Kristó Róbert csíkszeredai fotós és grafikus képeit a Székelyföld folyóirat szerkesztőségének kisgalériájában.

 

A művész első ízben állította ki együtt fotóit és grafikáit, jelképesen is egymás mellé helyezve az általa egyformán fontosnak gondolt kétféle képalkotást. Sokáig sajtófotósként dolgozott, így jó ismerője a csíki tájaknak, időjárási és fényviszonyoknak.

 

Ezeket a tájakat mutatja meg szokatlan tálalásban, fekete-fehér fotókon és szénrajzokon. A természet képét, a tájak rajzolatait nemcsak rögzíti, hanem alaposan tanulmányozva, rezdüléseit mind jobban megismerve, a természettel együtt hozza létre alkotásait. A páros képalkotásoknál a fotó az első. A sajtófotók spontaneitása helyett ezeket a fotókat a megtervezettség sokkal inkább jellemzi. Nagyon körültekintően hozza létre fényképeit, grafikai lehetőségekben is gondolkodva.

 

Kristó Róbert fotós-grafikus, aki ebből a kétféle perspektívából egyszerre figyeli tájait. Akkor és oda megy fotózni, amikor és ahol tudja, mire számíthat – már amennyire a természet kiszámítható. Fotóin érezni lehet a grafikus tekintetét, amilyen érzékenyen viszonyul a fény-árnyék körülményekhez, ahogy az ismerős tájban valami olyasmit kíván láttatni, ami több mint táj, több mint természet, de csak általa létezik. Fényből katedrálist. Az átmenetek, a változás érdekli. Nem a fehér, és nem a fekete, hanem a szürkék. Az árnyékok vonalai, meglepetései. A természetművészek alázatával és kíváncsiságával közelít tájaihoz, hogy aztán a látottakat, a természet kínálta, izgalmas és kiszámíthatatlan lehetőségekkel együtt, egy másik nyelvre fordítva, a grafika eszközeivel is szóra bírja. És ez a fordítás a legizgalmasabb része a kettős képalkotásnak. Nem csupán arról van szó, hogy átrajzolja a formákat üres felületekre, hanem inkább arról, hogy a grafika kínálta lehetőségekkel, technikákkal élve úgy próbál a természettel együttműködve képeket létrehozni, hogy megszünteti a fotózással együtt járó távolságot, közvetettséget alkotó és tárgya között. A természet fizikailag is részévé válik a képeknek, megteremtve azok ritmusát, dinamikáját. Gerendákon és csűrkapukon kikísérletezett frottázstechnikájának köszönhetően, az évgyűrűk ismétlődő, mégis mindig új tartalmakat/információkat hordozó rajzolatai vonalkódszerűen barázdálják a homogén felületeket, melyeknek a grafikus szab határokat, és ezek az évgyűrűk gyakran olyan meglepetéseket is tartogatnak, melyek megváltoztatják az alkotás irányát.

 

A természet jelenvalósága kétféleképpen valósul meg Kristó Róbert munkáiban, és ő folyamatosan ebben a kettőségben gondolkodik, ez szab határ képeinek, ebből a kettősségből teremt egyensúlyhelyzeteket, természetes harmóniát.