Testé




(Fejér Bernadett fotóihoz)

 

A nyár a testé.

A halál a testé. A szem sugárzása, forgatása, pislogása,

porzása a testé. A ragyogás a testé. A fotoszintézis.

Az anyag a testé. Ezek a szellemek a test szellemei.

Együtt hívjuk elő őket. A kígyó a testé. A lámpa,

a készülék, a lebonyolítás a testé. A fantomvégtag a testé.

Az ikrek a test ikrei. Az ikrák a test ikrái. A csúszás-mászás

a testé. A hang, a magány, a visszhang a testé.

A nyár a testeké.

A kötés, a vérfolt, az ablak, a közösség a testeké.

A természet, az este, a kötődés a test vallása.

Az én a testé. Ez a reggeli villanyoltás a testé.

Ez a huzatos fáradtság is. Ahogy a bőr alatt bizsereg.

Az öregség a testé. A kapcsolat a test kapcsolata,

az összes vezeték a testből indul és a testbe tér haza.

Amit el nem hagysz soha, az vagyok belőled.

A tél, a félelem a testé.

Egyedül, magával hal meg, a testé. Vele van otthon,

örökké, testé. Nem látja magát, fél, irigy, testé. Izzadtság,

anyajegyek, testé. Kiszakadó lélegzet. Ezek a fák is

belőlem és belőled nőttek. Együtt vágtuk ki őket.

Ez a képregény testé. Könnyek és nyál. Testé.

Amit elhagysz, az vagyok belőled. Amit elhagyok,

az testé. A tükör a testé. Morzéjelek az éjszakában, testé.

Amiben megbotlasz, testé. A föld, ami felszív, és a gombák,

amik kinőnek ott, mind a testé.

Minden, ami átalakul, testé.

A tükörben a hamuzó, a felfordított poharak,

hátul száradó ruhák, elöl minden túl közel,

húsfeszületek, függőágyak, a repedés,

a keret és a szerkezet. A vajúdás a testé.

A függöny, a kiengedés. A csend vagy a semmi,

ami következik, a testé.