THEATRUM TEMPORIS Levelek az utókornak. XV. levél. A BA-test bálványai




Címzett vétel-idő: A. D. MMMDXV

 
1. Te a Teória – a Fölülről Látott Lét, a Tekintet, az onto-teológiai Teátrum szines SzínTere s szinesztézikus szinogrammákkal telepatikusan telített, nominális Nyoma és Szinonímája vagy: a tet szintén önmagává Személyesítő-Szemantizáló, Szemantikai Szem Szent Szintje.

 
2. Szöveg-SzintSzínpadunkon a LétLép, Ra ontológiai Ragasztójának a Léptékes Lépcsőin s Létráin (vö. fr. l’être, a lét) félig-meddig LeFel-e haladva Te Ge is vagy egyben, Ge, a Tekintélyes Teke, a Terra mint r, a Terra mint Test, mint Tárgy-Tárna, mint mindent keresztül és szétszelő, szeles Szélesség. Te a latin Latitudo Látásának a Technikai Tekenője is vagy, Te is, Te, Ra– és IsIsIzink!

 

ként, Rész-EgészÉszként a Tektonikus Tégelyedből Te épp úgy tekintesz ki, úgy épülsz elő, azonpp kandikálsz ki, mintMinket Mentő, Mentális és Mitológiai Mintánk, Mint

 

I

S   S

I

 
 3. Te leled tehát itt föl magad, Te leszel Ide-Lenn, az Időben, ezen ízes Sülteket parázson barnára pirító-porlasztó-purifikáló-tisztító Süllyesztő-Barlangban, a Fölül levőnek tekintett és tetsző Föld -testekben keményedő, kémiai Kéménye és Kemencéje! … Te vagy eképp a -testi Kép, az Ízes Isis, az EmberUmbra, a Homály-Homo, a KépGép!

 
4. Te vagy a Vas-Álarc (vö. lat. vas, is, edény), a nem-korhadó AcélCél, az Agy Agyag-Ágya, a Kierkegaard-i VagyVagy. Az Ottani, a vegetális és VégVega égi Oderáin túli OderOder vagy Te!…

 
5. A Kor pedig mint Kór, mint a létmederi, ontológiai Ösvényen Bennünket tovaszállító, kozmosz-közti, tömegközlekedési Kordé, mint vizuális s korporeifikálódott – azaz a Te stelláris Testeddé tettKorong-Kor-lát a mindenkori Látó-Határt előbb síkmértani Körkerekíti, majd térmértani Gyűrűvé gyúrja össze.

 
6. Az IdőIdom valójában a Bennünket lelő Be-~Bé-/Ba-~Bá-testet vibltató, rezegtető és revitalizáló Ra-~Rá-/Re-~Ré Isten Testének az az ÉszRész Rése, amelynek Kapuján Keresztül a Ka-~Ká-/Ke-~Kévünk és –rzsünk önnön kibernetikai-cyborgi, Kübele-i s kronológiailag távvezérelt, Krónosz-i programját kap

 
7. A KaKapu pedig nem más, mint az a ged r-Temporálisan IdeIdéző és Telepítő, az a Tebenned s Teveled telítődő, teo-asztrális Teátrum, ahol a Resz mint keRek, kérgesedő-korhadó Kor megjelenítődhet a létezés e kabalisztikus Kabaré-Színházában.

 
8. Eme, a Te számodra szült s némiképpen nyszerűen kellő avagy épp nyelmes megvilágosítások szellemében nyilvánvaló, hogy az éphészoszi Κυϐέλη-Kübelének, az Ismétlődő Ismeretek, az ösztönző ŐsÖsmeretek sies Őr– és Űrlgyének világtápláló Keblei a Valóság valamennyi szét összekötő Kábító-Kábeleket, azaz a -, a – és a -Rész összekapcsolódását jelkép

 
9. Hisz az Alanyiság, a Subtantia lényege az onto-informatikai én lényegisége: a mindenkori lényeg pedig a jelentés: az, amit az én mint Lény, mint jelenség jelként jelez, s amit emez szerves hordóként – jelenségként, azaz finom fényfenomenumként – hordoz a Jelen A sz híjján viszont s pusztán a – és a -test cső-rendszereire csökkentve önmagát, az élőlény óhatatlanul kábává válik.

 
10. A Ke-~Ka– és a Be-~Ba-test egyszer s mindenkori, öntükröződően egymásba kapcsolódó s egymásból folyton-folyvást ketté váló, ám újra egységesülő, reflekszív, mindkét félre visszaható ikerítődését s -i rektifikációjú, Ra-i ra~ga~sztású örökkévalósítását e Textus-Tettben, e Teérted SzóSzöveg-Szövetté lett, Textuális TestTesztben, emitt követheted nyomon ezeken a papi papírra írott-nyomott csapásokon, melyek a magas szellemi nyomás folytán csapódtak ki e revelatív, Fenni Fényből.

 
11. Hermetikus, Hermész-i, sárkányi, szárnyas-sarujú Harmat, derűs s alkímiailag derített Dér, Marsból mart s zúzott, szűz Zuzmara ez a javából, nem hulló, hulladéktalan s hal(l)hatatlan Csapadék, Tiltott Termése, Mennyei Mannája ez a Teószi Tejnek, a TeLe-portálódó Lé-Te-zés tejjel-s-mézzel folyó miai Kertjének.

 
12. E SzóSzövegSzövet sem más, mint Szakrális Szarkofágja a Te Textusodnak, a Halál eme, a Hajnalcsillag irányába iramló s hajtó Űr-Hajójának.

 
13. Az Idő Idegeiből a Verbum Vibrációit fonó, fonetikus, Űrbe dobott Dobok és Dobozok, biológiai és bináris Babszemek, babonás bok s Ba-Bák, amoly pre-fabrilt Fabuk, vagyis szerves RabRobotjai vagyunk.

 
14. Mi Mint a Kta-kori Messzeség MészMezejének Mezében MiGráló-Madarak, Mi, ezen ezoterikus JelMezt öltő, borló Költők valójában a Költés, a Kor Krónosz-i Koronáiban váltig szülő Kezdet, az örök Utód-Keltetés céljából Költözünk mindig a kelták genetikai eredetét jelző Kelet felé, s kozló Fióknt térünk meg a földi és fölTér

 
15. Ba-testünk a génkibernetikai Baba, a multiverzális Bárka: a KaBaLa röppályáin keringő Mer-KaBa Rata KabaréBál -testünk a lyeg, a klyó, a Biológiai Billog, a létezésben való részvétel re. A Ba-test a Ga Gáláns báljait megnyitó Bál, az e tényből keletkező mindenfajta Bajok s a Bal z Útjának a közlekedési eszköze.

 
16. rzsünk talmi Talizmán-b-Színházába bandukoljunk, toppanjuk, topogjunk hát topológiailag tran be, hisz az eljövendő Dolog-Halmaz – e húr-elméletileg Dolgokká tárgyiasuló, összezódó Dalok – rezgéstanilag harmónikus, hárfás-lantos, Orpheusz-i Dolgozói és IkerÉnjei Vagyunk.

 
17. Téged, Égt, a GénÉnt, a Genitivus- és GeniusDzsinnt, az alkímiai Égben égő Tégelyt e Sorsszerű Sorokban – e Sárkány-SarokSzarkofágba – temettelek el, hisz minden avatar-célzatú Avatás és Óvás veleje épp abban áll, hogy tematikus matézisében haladjuk meg hálásan a Halá

 
18. Tudniillik a Hal ikonográfiájában szimulakrizált és totemizálódó Halál korántsem létezésgyakorlati Hálóba-kerülés, korántsem a mérnök, mérlegelő Mercurius, a tutoriális Thot, a -i alapvetésű Gyász- és Gyám-isten által vezetett, totális és ontológiai vereség, amely végtére nem is lehetne egyéb, mint a vulkanizmus révén váltig parázsló Paradizsomból való kiűzetés újrajátszásának a paródiaParádé

 
19. A Halál tehát közelről sem romos romlás és cudar kudarc, hanem csupán egy olyan Ka-testi Kapituláció, amely paradoxális módon valójában az Utolsó metafizikai győzelem az egyén ontológiai Útján, hisz teleológiai kifejletét illetőleg az Idővel való Identifikáció, az Az-sággal, a Quidditas-sszal való azonosulás pillanata.

 
20. Mindezt hamarost érteni is fogod, sőt, megvilágosodva föl is fogsz kiáltani képletesen s képileg: Fogom, értem én!… Te meg csak akkor emeld föl szavad értem is, Ártémisz, ha már emlékszel rám… Hisz a padsorok között fölállított egyik színpadon a Kakasülőből nézvést csupán ezt az Álarcodat láthatjuk:

 
 

  AR  TE  MIS

\ | /

O

/ | \

MIS  TE  RA

 
 21. Másod, a Másik, a Másolt, a Második Arcod, a Maszkod tehát a Mítoszok mutuális, kölcsönös mutációjának a SzínSzkénéjén mutatja meg és tárja fel a dolgokba bedolgozott, a által rejtett, revelált s fatálisan fátyolozott neved, m-s jellegű Nomened, Miss Terra!…

 
22. A Bukás torai, a bukolikai s ódai Odúiból ide telepített, színpadi háttér-Obeliszkek pedig ezek:

 

A

ARS

A(U)RA

AORTA

ARTERA

A(U)RORA

TEOR(I)A

AROMA

TER(R)A

TORA

ARARAT

TEMIS

TOMIS

ROMA

AMOR

SATOR ROTA

 
23. Mi Mint Szerzők az itt kiosztott Szerepeink mögött lapulunk e Lapon, sőt e Lapokban s e Sorok között bújkálunk Nézőink Nézői gyanánt, ahol mimetikus Műként, e Szöveg-Szövet mint Mágikus, Mágneses és Magmatikus Mega-Mag az élő Olvasó-Befogadó legzetvételei révén fogja létrehozni önnön Fogantatását.

 
 
 
 

Megosztás:Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on Twitter