Történetekben is továbbélő Kriterion




Nemrég olvastam újra Beke György interjúját Domokos Gézával a Kriterion Könyvkiadó indulásáról. Ha jól emlékszem, ’72-ben jelent meg először a Korunkban, majd szintén 1972-ben kötetben, s bár sok részlet kiderül az indulás körüli nehézségekről, Domokos Bukarest-élményéről, értelemszerűen hiányzik belőle az, ami Bartha Katalin Ágnes a Kriterion 50. évfordulójára megjelent interjúkötetének sajátja és erőssége: a szabadon (ki)beszélés lehetősége. Több évtizedes távlatból tekintenek vissza az interjúalanyok az erdélyi magyar könyvkiadás legkonstruktívabb évtizedeire, 1969-től, a kiadó indulásától a rendszerváltásig (azt hiszem, a Kriterionnak ezt a két évtizedét, a nyomasztó politikai helyzet ellenére, bátran nevezhetjük így, a számok és a tételek önmagukért beszélnek). Szinte az utolsó utáni pillanatban kapja mikrofonvégre Bartha Katalin Ágnes a kisebbségi szerkesztőségek szerkesztőit, munkatársait (tizenhat interjú kerül a kötetbe, jelzésértékű a névsor: H. Szabó Gyula, Kacsó Judit, Mocanu Szemlér Judit, Panait Róza, Szilágyi N. Sándor, Elena Diatcu, Gabriel Gafiță, Stefa Lepojev, Franz Hodjak, Gunhardt Mária, Octavia Nedelcu, Bálint Lajos, Dávid Gyula, Egyed Péter, Mező Piroska és Szabó Zsolt), kérdezi őket indulásról, szerkesztői műhelyekről, cenzúráról, Domokos Géza szerepéről, a szerkesztőségi munka/élet mindennapjairól, s nem utolsósorban a rendszerváltás után napvilágra kerülő besúgótörténetekről.

 

Aki próbált már utánanézni a ’45 utáni erdélyi könyves kultúra intézményrendszerének, az tudhatja, Bartha Katalin Ágnes nem kis fába vágta fejszéjét – hány doboznyi hagyatékon kellett átrágnia magát ahhoz, hogy a kötetnyitó tanulmányban ennyire biztos kézzel tudja eligazítani a ma olvasóját? Nem pusztán hiánypótló interjúgyűjtemény a kötet, hanem a korszakot alaposan ismerő, a Kriterion- és a Domokos-hagyatékot (beleértve Domokos szekusdossziéját is) részleteiben is feltáró kutató Kriterion-látképe is: szakmailag kifogástalan, mindemellett élvezetes, gördülékeny, a Kriterion-szellemiséget jól kitapintó és érzékeltető olvasmány.

 

Dokumentumértéke mellett Bartha Katalin Ágnes Kriterion-kötete rengeteg aha-élménnyel is megajándékozza olvasóit (kezdve az Unipan Helga készítette borítóval): az erdélyi családok könyvespolcain sorakozó, annak idején néhány lejért megvásárolt könyvek kiadási körülményeiről, egy-egy Kriterion-­sorozat megszületéséről, szerkesztőségi asztaltársaságokról, barátságokról is vallanak a megszólítottak. Ekként rajzolódik ki egy-egy szerkesztő, fordító, műszaki munkatárs neve mellé a történetekből az arc is. Hiszen nemcsak könyvek, hanem kitűnő szerkesztők által is nevelt olvasó nemzedékeket a Kriterion.

 

 

Bartha Katalin Ágnes (szerk.): Egy nemzetiségi könyvkiadó a diktatúra évtizedeiben. (1969–1989). Polis Könyvkiadó – Nemzeti Kisebbségkutató Intézet, Kolozsvár, 2020.