Tücskök, bogarak, sztorik, versek – beszámoló a Margó Fesztivál negyedik napjáról




Az irodalom nem úri huncutság és költészeti estet is lehet verseskötet nélkül csinálni – a budapesti Margó Irodalmi Fesztivál negyedik napjának tanulságai többek között ezek voltak számomra.
 

Egy facebook kihívás, amiből könyv lett

A facebook olyan, mint egy virtuális ház eleji kispad. Olyan, amire annak idején az öregek kiültek sztorizni. Vagy olyan, mint egy mitikus kocsmapult, ahol az élet nagy dolgai megtárgyalhatóak. Lackfi János Minden napra egy sztori könyvének alapanyaga is innen való. Közel 400 szövegből lett kiválasztva az a 365 hosszabb-rövidebb, vidámabb, szomorkásabb írás, ami minden napra tartogat valami különlegességet az olvasóknak, és ami sokszor igazodik a naptár piros betűs ünnepeihez is. A kötetről és még sok minden másról beszélgetett Barabás Évával az író, költő, műfordító június 15-én, a Margó negyedik napjának délutánján a Petőfi Irodalmi Múzeum udvarán.
 
 

 
Tizenévesen szerelmes versekkel kezdte, majd elkezdett „vérmesen komolyan gyúrni” az irodalomra, így mára már mindenféle műfajban alkot. Ír verset, novellát, dalszöveget, darabot, és persze facebook bejegyzéseket is. Mert a közösségi oldalt – szerinte is – lehet jóra meg kevésbé jóra is használni, ő pedig 2017 nyarán kitalált magának egy kihívást, mégpedig azt, hogy minden egyes nap feltesz egy-egy új sztorit a facebookra, lehetőleg radikálisan más-más stílusban, más-más témában. Azt szerette volna, hogy ezek a szövegek tükrözzék a világot, benne az internetet és minden mást, ami körülvesz minket. Így született meg a Minden napra egy mese gyerekkönyv után, a Minden napra egy sztori, ami már a felnőtt olvasóközönségnek szól. „Lendván láttam egy fotókiállítást, aminek hatására kitaláltam a saját facebookos kihívásomat, ami már csak az írói kondi megőrzése miatt se rossz…” – mondta Lackfi, aki arról is mesélt, hogy miután sorra születtek a gyermekei és lenyűgözőnek találta a gyerekek világlátását, elkezdett gyerekek számára is írni.

 

Lackfi a szövegszabász, ahogy beszélgetőpartnere, Barabás Éva is nevezte, sokak meglepődésére operaénekes szeretett volna lenni. „Hat évet zongoráztam, de ebből ötöt bármikor letagadhatnék. Nyolc zongoratanárt fogyasztottam el, de nem azért, mert annyira rettenetes voltam, csak így hozta a zeneiskola önkénye. Volt, akit szerettem, volt, akit utáltam, volt, aki engem utált nagyon ezt pedig igyekeztem viszonossá tenni. Operaénekes szerettem volna lenni, de író lettem, ám annak nagyon örülök, hogy egyre több zenés feladat jött és jön szembe velem azóta is.”

 
A beszélgetésen a kötetből több szöveget is felolvastak: az egyik például régi időket idéző, távirati stílusban született, míg a másikat társkeresési hirdetések ihlettek.

 

 

 

Könnyű volt, mint egy nyáresti szellő

Közös szerzeményekkel, szerelmes dalokkal és versekkel, valamint két dalpremierrel lépett színpadra Grecsó Krisztián író és Szabó Balázs, a Szabó Balázs Bandája frontembere a Margó zárónapjának előestéjén. Elképesztően sokan voltak kíváncsiak a kettősre, akik gitárral kísért dalokkal, felolvasásokkal és sok-sok anekdotával színesítették meg a nyáresténket. A Múzsasirató régi barátokkal nevű versesten csendült fel először a Múzsasirató és a Százéves udvar dal is, de hallható volt még Grecsó-Szabó közös szerzeménye az Ami elhasadt, Szabó Balázs egy korai szerzeménye a Legeltető, de Pilinszky Vers a halotthoz című művét is megénekelte Szabó Balázs. Közben felolvasások és sztorizások váltották egymást. Grecsó Krisztián, aki több nagysikerű regény szerzője is, elárulta, hogy bár vannak verseskötetei, feltehetően ezek már „a feledés homályába vesztek”, ám mosolyogva hozzátette, hogy költészeti estet kötet nélkül csinálni nagy kihívás, de örömmel állt a feladat elé és vállalta el a felkérést.

 
 

 

fotók: a Margó Fesztivál facebook oldala