Tudatosan figyelmetlen




Legalább egy hónapja tart az, hogy többet ülök vonatokon, mint otthon. Egy kislány egyszer megjegyezte, hogy olyan vonatszagom van mostanában. Mintha a kék vászonüléssel együtt én is magamba szívtam volna a navétázó munkások, bőröndöket emelgető egyetemisták és orvosi vizsgálatokra siető öregasszonyok fáradtságát. Ha nyitva marad az ablak, beszűrődik a feketetói füst, ahogy a falubéliek még a vásár utáni két hétben is a rájuk hagyott műanyagot égetik. Kellemetlen munka, de jobb a tétlenségnél. Ezzel vigasztalom magam, ahogy mosdókba lopakodva megküzdök a vonatszagommal.

 

Lassan jobban tudom, hol áll meg a személyvonat és hol az intercity, mint azt, melyik határidőt hány nappal léptem túl. Merre bújnak az alagutak, és mikor hagy cserben a térerő. A vonatról autóba szállok, vezetni tanulok. Sose voltam még ennyire közel az út szélén fekvő állatokhoz. Több órát veszek a kötelezőnél, biztosra megyek. Ha a tanárom hamarabb fékezne, mint én, osztozunk a szégyenben. Nem vagyok rossz tanuló, csak figyelmetlen, megmondta ő is. Ezt hallgatom, amióta szüleim beírattak a legerősebb iskolákba, amióta kijártam a magánóráimat, amióta hosszabbítottam egy évet az egyetemen.

 

A figyelmetlenségem generációs tünet. Legalábbis ezt olvastam az interneten, amióta tudatosan vagyok figyelmetlen. Rövid rajzfilmeken nőttem fel, hamar befejezhető DOS-játékokon, hangos zenén, a bármikori átkapcsolhatóság kényelmében. A mai napig se tudom, hogy az macska lehetett a kerék alatt vagy üres flakon. Figyelmetlen voltam. Nem tehetek róla. Azt a személyt keresem, aki igen. Akire ráfoghatom. Miután bekanyarodunk az utcába, megkérdezem a tanáromat, milyen tábla mellett mentünk el, mert már elfelejtettem. Szégyellem magam, ő vigasztalni próbál. Nem vagyok hülye, csak figyelmetlen.

 

Nem indulok el, amíg kutya van az úttesten. Ha elütném, nem is tudnék megállni, hogy segítsek rajta. A KRESZ szerint tilos megállni a gyalogátkelőkön, kivéve, ha gyalogost ütök el, a kutya meg nem az. Ráfoghatom a kutyára. Nem nézett szét. Kényelmes megoldás lenne. Lassan kezdek megismerkedni a jobb talpam alatti erővel. Gyorsan váltok, magabiztosan, nem hátráltatom a forgalmat. A vonaton KRESZ-kérdéseket oldok, az archívumot frissítem. Szégyen elírni a szerzők nevét, a figyelmetlenség nem mentség. Nem figyelmetlen vagyok, hanem felelőtlen. Ha cserben hagy a térerő, kinézek az ablakon. Sötétben már nem égetnek szemetet. Majd másnap. Nem sietnek. Csak pontosan és szépen, ahogy a csillag, meg ahogy érdemes. Ahogy nagyanyám szavalta. A vonatszag már annyira otthonossá vált, hogy elálmosít. Álmomban vezetni szoktam. Megint másképp tanulok figyelni. Legalább egy hónapja, mindig másképp. Nehezen megy. Pedig nem vagyok rossz tanuló.