Vallomások a Kék Füzetből




 

Nagy Attila kimért, termékeny költő: első kötete megjelenése óta (1994) tizenkét önálló lírakötet szerzője. Égi tócsa, földi sár című munkáját hasonló költői gyakorlat jellemzi: rutinos formahasználat, gazdag utaláshálózat, valamint folyamatos reflektáltság mind a saját szövegekre, mind az azokba épített intertextusokra.

 

A reflexiók kapcsán fontos kiemelni a gondosan elrejtett párverseket, a József Attila-verseket (Fotográfia József Attiláról – In memoriam József Attila), őszverseket (Maskara-ősz – Amíg az ősz) vagy Áprily-verseket (Áprily, őszben – Vadadi csend). Ezek mellett számtalan omázs és dedikáció nyomán bontakozik ki a szövegvilág: Oszip Mandelstam, Arany János, Saint-­John ­Perse, Markó Béla, Rainer Maria Rilke és Seneca mellett még Jeremy Irons színész vagy maga a szerző fia is feltűnik a címzettek körében. A fentebb említett szerzői önreflexivitás csomópontja a Sohasem énrám című vers: ellentétben a domináns formaversekkel, szabad sorokban indít: „Ha elkészül egyszer / Bennem is a vers / Amit leírni / Sosem fogok”, zárósoraiban azonban visszatér a félrím-szerkezethez: „Hallgat bennem / De sohasem énrám / Szikkadó verőér / Lilába játszó vénám” (25).

 

A kötet a költői szerepvállalás és az írás mint teremtő aktus, felszabadító erő és/vagy teher problematikájából építkezik, gyűjteményjellegét maga az alcím is jelzi (Versek a Kék Füzetből). Ugyanakkor feltűnnek szerelmi, alkalmi vagy társadalomkritikai jellegű írások is (Mi a „jeu”?, Átnemöleltek, Bevonulás, Ködbe zárt fájdalom). Ezek mellett pár szerzői vicc is megbújik, erre jó példák a Jelenkór vagy a Vigyázat, mégsem plágium! című darabok. A megszólított szerzők maguk is megszólalókká válnak, azonban feltűnik pár indokolatlan apropó is, például az „Esik eső karikára/Arany János kalapjára” sor (65). A szövegek a klasszikus versformák friss reinterpretációja és a képzavar-ragrím határán mozognak, a remény-erény vagy versek-gyermek rímpárok ezért nem túl sikeresek. Ugyanakkor az is jól látható, hogy Nagy Attila könnyedén ír verset, stílusára jellemzően a beemelt szerző egyik sorára alapozva indít. Olvasott, értő és érzékeny szerzőről tanúskodnak ezek a versek.

 

 

Nagy Attila: Égi tócsa, földi sár. Lector Kiadó, Marosvásárhely, 2018.