Valóságok és ábrázolásaik. Az EME Kiadó decemberi könyvbemutatójáról




Mi a közös a krimikben, a szürrealizmusban és a térségmárkázásban? Mindhárom a valóság egy szeletét mutatja meg, csak különböző módszereket alkalmazva. Arra, hogy hogyan kapcsolódhat ez a három fogalom egymáshoz, a december 18-án megtartott könyvbemutatón kaptunk választ. Az eseményt az EME Kiadó és a BBTE Bölcsészkarának másodéves hallgatói szervezték.

 

 

 

Makkai Júlia Anna, Balázs Imre József, Kálai Sándor: a kétórás beszélgetés alatt ők voltak azok, akik gondolatokat ültettek el fejünkben és könyveik által arra késztettek, hogy átgondoljuk mindazt, amit addig az irodalmi térségábrázolásról hittünk.

 

 

 

Elsőként Makkai Júlia Anna írásáról esett szó, egy rövid könyvismertető után a szerzőt kérdezte az egyik hallgató. „Kicsit kilógok a sorból, mert én nem vagyok bölcsész, nem végeztem bölcsészkaron” – mondta már a legelején, mintha könyvét (esetleg saját magát is) próbálta volna védeni. Természetesen, az Erdély arcai. Sikerkönyvek Erdély-képe című írása egyáltalán nem szorult védelemre, hiszen, ahogy azt a továbbiakban is megmutatta, a szerző és munkája egyaránt megtalálta helyét a könyvbemutatón. A térségmárkázás és szépirodalom viszonya került terítékre, pontosabban az, hogy milyen kép alakulhat ki az olvasók fejében egy-egy Erdélyt ábrázoló írás kapcsán. És hogy sok esetben miért helytelenek ezek az ábrázolások. Makkai elmondta, a place-branding megnehezíti az Erdélyről írók dolgát, de vannak azért pozitív példák is, ilyen Tompa Andrea vizsgált írása.

 

 

 

Balázs Imre József az előző témához kapcsolódva elmagyarázta, miért problémás a turista-írok esete. A turista mindig a tipikusat, sztereotipikusat keresi egy adott kultúrában, így nem is kaphatunk autentikus képet, csak egy sokkal inkább képeslaphoz hasonlót. Ránézünk és össze van benne foglalva mindaz, amit esetleg mi is (úgy) gondoltunk az adott országról, annak lakóiról. Emiatt az Üvegfej és homokóra. Déry Tibor korai műveiről című könyvében tárgyalt író munkái közül azokat vizsgálta, amelyek kívül esnek a kánonon, inkább a perifériára szorultak. Ennek kapcsán szó esett a szürrealizmusról, és az is kiderült, hogy Balázs Imre József szerint ez nem a realizmus ellentéte, sokkal inkább rész-egész viszonyban állnak egymással – a realizmus a szürrealizmus egy alfajaként tekinthető.

 

 

 

A kissé elrugaszkodott beszélgetést Kálai Sándor hozta vissza a valóságba, egyenesen a krimik világába. Az Irodalom és médiakultúra Makkai Júlia Anna munkájához kapcsolható, itt is az a kérdés tevődik fel, hogy mennyire tudja reprezentálni a társadalmat az irodalom. Kálai könyvében a krimi válik az elemzés egyik fő tárgyává, pontosabban a magyar krimi. Hiszen, míg francia vagy angol területeken akár forradalmat is képes volt elindítani egy-egy ilyen műfajú könyv, addig – a szerző elmondása szerint – a magyar krimi létezik, csak nem vesszük komolyan.

 

Az esemény végére azzal a következtetéssel maradtam, hogy nem csak, hogy semmi nem az, aminek látszik, de gyakran a dolgok sem úgy látszanak, ahogy azt láttatni szeretnénk.

 

Fotó: EME Kiadó.