„Vannak elveim”




 

Az elvek talán fontosak, segíthetik a tájékozódást. De az elvek mellé adódnak lehetőségek, hozzárendelődnek kérdések, felsorakoznak kételyek, ahogy Pejin Lea költészetében is: „Reggel úgy kelek fel,/mintha lennének elveim” (Mert szőke).

A mintha-állapot, a mintha-­élmények a lehetne vagy inkább lehetett volna, ha gondolatok kifejezői. A helyettesítés hiányt hordoz. A bizonytalanság a felcserélésben is kifejeződik: „Az a fajta zöldség vagyok,/aki néha gyümölcsnek érzi magát.” (Hagyma vagyok)

 

Pejin Lea kötete kevés képből építkezik, poétikáját leginkább az elvágyódás és elhatárolódás kettőse jellemzi. A kötet címében szereplő Nyugat is egyfajta distanciát teremt, mivel szembehelyezkedik Kelettel, ez esetben Kelet-Európával – a hellyel, ahonnan elindulnak az álmok. A mindennapiságból íródó tapasztalatok korlátozzák a beszédmódot, s a fenti kérdésekre például, hogy mit jelenthet nyugaton élni a „félbalkán vajdaság” helyett, nem próbál meg válaszolni.

 

A poétika egyik legfőbb fogalma a hely, ahol a beszélő én olykor megsemmisül: „néha semmi vagyok” (Mennyország, fehér takaró), amit felelősségteljes önképével ellentétez: „Én vonszolok magam után/sorsokat” (uo.).

 

A beszélő köztes helyen áll. Valahonnan ered és valahová viszi a fájdalom. Ezért sincs biztos kiindulópont, már a haza sem az a haza, az érzés sem az az érzés. A kötet első verse térben és kulturálisan is elhelyezi beszélőjét. A versek alaptapasztalatokból építkeznek, fő ihletőjük az iróniából építkező, nagyon frappánsan megragadott mindennapiság. Ezt egészíti ki olyan örök témákkal, mint az érzelmek, a különbözőség vágya, vagy maga a vágy, a sírás, az álom (vagy annak hiánya, mint gyakori életszituáció), esetleg „a jó emlékek helyett/elpazarolt hátrafodulások és tekintetek” (Idegen számok).

 

S miként az álmok, a művek is feltételes módban íródnak, amelyek a jelenlegi társadalmi, politikai állapotokra reflektálnak, s folytatnunk kell a sort a klasszikus álmokkal, így például a babaházzal, a törekvéssel, hogy „játsszunk életesdit” (Legó­bábuk keresztfán), a szerelmes versek beszédhelyzeteivel. Hiába, „ily közhelyes az élet” (Atombomba a boldogok közé), emellett Pejin Lea arról is meggyőz, hogy csak azt ismerjük, ami megmutatkozik.

 

 

Pejin Lea: Nyugati csiga körfűrésszel álmodik. Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit, Budapest, 2017.