Vendég otthon




Jan Skácel méltóságának emlékére

 

Részt kellett venni a játékban:

élni:

időről időre békésen,

versizzástól megvilágítva,

vagy a bor csendjétől,

oroszlánkölykök és

vadászösztöneik között,

kitépni a zerge nyelvét,

feddhetetlen verset kellett volna írni,

együtt a kevéssel,

megtartani a kulcsokat (otthonra),

bár a kevés kevés minden esetben,

ami számít,

az mindig a szemre célzott,

aztán a felfüggesztés,

a kísérő kísértés,

rettegni kellett volna azoktól az apró,

jelentéktelen kompromisszumoktól,

drótok között élni,

bejárni a várost,

pihenni egy fa alatt,

belevizelni a folyóba,

hazamenni,

örökre kéretlen vendég,

örökre beszámíthatatlan, eleven.

 

(fordította Horváth Benji)