Versek




Szürke

A reggel lehet-e még ennél is hidegebb?

Ablakom felett a fenyő tüskéi

egyre szürkébbek,

pont mint a hajnali öleléseink,

és a telefonkábelt elvágó tujáim.

Az arcok már nappal sem élnek,

csak a pirosító és a rúzs.

A ház előtt a sárgás ciprusok is

egyre szürkébbek,

pont mint az éjjeli takaróm,

miközben rólad álmodom.

Álmomban vigyorogsz, mint a vadalma,

fürdőruhában vagy, és a fenekedet nézem,

de ébredéskor megcsap az a

jellegzetes, szürke szag,

és megint hajszárítózni kell a zárat.

 

 

Freskó

Fagy a fűtött templomban,

legyek az orgonán téli álmot alszanak,

a pedálsorba söpröm őket.

Egy perc elcsendesedés közben

buszok jönnek az ablakon,

menetrend szerint fújnak koszos meleget.

Így csak az elmúlás nem olvad el.

De a jégcsap az ujjamon (amiért

itt nem érzem, hogy marad moll,

vagy inkább pikárdiai terc),

és maga az ujjam is elmúlik majd,

és nyugi, az is, hogy fiatalok vagyunk még,

hogy eljegyezzelek, de cserébe, sajnos,

mi magunk is.

Csend, még a legyeket sem hallani.

Mindenki némán,

hamisan énekel, cukrospapírt csörget,

jegygyűrűt vesz, ujjra húzza vagy folyóba dobja,

születik, szül, temet, meghal, feltámad

egy perc alatt.

Így a tiszta templomfalakra

épphogy felfér a pillanat.

Lépj hátrébb, hogy legalább egy részét lásd,

rajta vagyok én is. Csak ne pislogj.

 

 

Sivatag

Apa néha amerikai elnök

anya néha könnyesen

a kamerába vigyorgó feminista

„viva la vulva” táblával a kezében

de legtöbbször apa József

és anya Mária

a sivatagban kiisszák

egymás elől a tömlőt

együtt döcögnek a

bizonytalanság szamarán

 
 
 

Gerlei Dávid 1998-ben született Tatabányán. A Tatabányai Árpád Gimnázium végzős tanulója. Családjával Dadon él, ahol református kántorként szolgál.

 
 
 
 

Megosztás:Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on Twitter