Versek




Szabados Árpád: A Kisképek sorozatból (2008)

Szabados Árpád: A Kisképek sorozatból (2008)


 

bűnrészesek

 

a kicselezett álmok széthullanak
a párnáink közti csönd tágítja a végtelent
– kezem kezed moccanását érzi:
a másnapos kontúrok között
így leszek bűnrészes senki
és nincs más vágyam
mint testedhez újra beszélőre menni

 
 

más dimenzió

 
már rég fölöltöztél a halálhoz s itt hagytad
nekünk az otthontalan álmokat
az emlékezetből kikoptatott napok
ott gurulnak veled az októberi
szél pofozta falevelek között
– más-más dimenzióban vacogunk:
én az időre gondolok ami nincs többé
ami hajítófát sem ér nélküled
nézem a szemedben virágzó éjszakát
s reménykedem hogy találsz valamit
bennem amiért még érdemes… s tudnod
kell: arcodat viszem ha elmegyek

 
 

magyarázat

 

(Pilinszky János emlékének)

 

porhintés az egész:
a tudás fájának gyümölcsét
régesrég férgek rágták szét
az édenkerti állomáson
sovány bakter integet
semmi tolongás
sehol az örvénylő sokaság
csak kihalt váróterem
s a végtelenbe futó sínek
reménytelen magánya…

 
 

mérlegelve

 

 
(J. A. emlékének)

 

kábán nézed mint úszik a dinnyehéj
s hogy Dunába ölik a hajléktalant
látod a szennyes ár örvénylik alant
vonz a mély és téged győzköd hogy ne félj

 

mérgeznek néptelen pályaudvarok
s szemben a falra feszülő kereszttel
este lopott fa lángjánál melegszel
s hogy mit érlel sorsod még nem tudhatod

 

megmaradsz magyarnak számkivetve is
poste restante küldöd el mindegyik dalod
s a hírekből tudod meg: te vagy a halott

 

ki sínekre száradt testtel fekszik itt…
romló álmaid szótlanul kimérik
marad utánad némi apró s egy tévhit