Versek




Sátor mögött – bújocska. Díszletterv I. Balea Yom és Oma című operájához, 1973.

 

 

megtanulni ezt

mindig valaki más
helyett vagy az aki
mindig valaki más
helyetted az aki

 

hogy nem vagy képes
önmagad se lenni
próbáld meg megtanulni
ezt szeretni

 

helyett

ha te nem lennél
hát lenne más
helyetted

 

ha te nem lennél
hát lenne más
helyettem

 

 

lépni meg

ha vagy is
csak mindig
menetközben

 

magadban és
magad nyomán

 

meg nem léphetsz
kétszer ugyan
egyfelőled

 

csak egyre mész
hovább

 

csak egyre
másra tartasz
 

 

magánhang

a világot körbe kör
be le lakva

 

már már mint
ha egyvele

 

föl föl
néz eget

 

verő a napsütés
a fénnyel szembe

 

kacs int csak
az emberfia

 

talság
mondja magáról

 

majd magára
szól

 

magának hangzik és
magának hall

 

gat el

 

 

hordalék

s jutott eszembe számtalan
hja az idő lejár
az évek jöttmentek
anna egyhelyben áll

 

hiába ár és hírfolyam
mi gondod hordalékra mondd
vajon ki fűzött
s hány hét ha bolond

 

 

ami biztos

az sem
mindig elvetendő

lehetne még

amit tudok nem sok
mégis
több mint elég

 

talán túl mélyre ástam
lehet
lehetne még

 

lehet lehetne még
talán
túl mélyre ástam

 

nincs semmi kémia
komoly
megfontolás van

 

 

ami nehéz

kiteregetted minden
bizonyosságod
és mert látod
hogy nem értem
próbálod megmagyarázni
a ráncokat

de nincsen semmi
mentséged
és nem vagy túl a nehezén

 

ami nehéz az mindig
most van
 

 

más

árnyékod színről színre
látom de téged
nem tudlak hova tenni

 

csak most az egyszer
szólhatnék veled
ha már egymást
más nyelven szeretjük

 

 

karácsony

sok szép ajándékot

kaptam tőled
de a legszebbeket még nem
mertem kibontani

 

 

 

Skobrák Máté 1990-ben született Budapesten, azóta ott él. Tanítóként dolgozik, mellette ír, olvas. Verseit többek között a Hévíz, az Új Forrás, a Liget és a Vörös Postakocsi közölte.

 

 

 

 

Megosztás:Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on Twitter