Versek




Bogdan Vladuță munkája

 

 

Az állomás, ahonnan senki sem menekül

Itt élünk

újra itthon, évtizedekkel később

a sínek között. Keletre

a haláltól, vékony papíron. Bensőkben égnek

 

a templomok, virágcsokrok, zászlók,

az ovációk, amikor a hullákkal

teli vonatok a gyárakból

az operatérre gördülnek, hogy

az operabalkon előtt lelkesen kicsússzanak.

 

Csak a feledés tanított itt vajmit,

a továbblépés,

a bőrünk alá

bújás. Az alma

 

gurul, s a féreg is vele.

Valaki már-már így szólt:

Nem! Miért, kérdi az ezredes

felvonva szemöldökét,

miért szolgáltassunk elfeledett igazságot?

 

 

Begyakorolt napirend

 

Az eltaposott város,

az eltaposott ország,

minden este egyre mélyebbre iszod magad

az eltaposott városba,

az eltaposott országba,

az eltaposott szemű emberek közé.

 

A halál fehér,

mint a hó, majd zöld,

mint a lóhere, aztán vörös, mint

égen ütött rés.

 

Mindenki máshol telel.

Elhallgatott hazugságban

telelni,

elhallgatott mondatban

telelni,

elhallgatott tanúban

telelni,

elhallgatott nőben

telelni,

elhallgatott halálban

telelni.

 

A vörös szürke,

a sárga szürke,

a kék szürke.

 

A színek kimerültek.

 
 

Ima

 

Te, aki száműzetésben vagy,

elhallgattassék a te neved, akaratod

meg nem történtté váljék földön, akár mennyben

a mindennapi kenyér. Országod

penészedjék, mint tested, lobbanékony s bűnös szavaid

meg ne bocsássanak semmit, miként mi sem bocsátunk meg soha neked.

Érjen el a gonosz, bárhol is

lennél, és vígy magaddal mindent, országot,

hatalmat és dicsőséget,

az örök áment és a nyelvet. Beleid

rothadjanak s agyad

izzék, üstökös a száműzetés

semmijében, hol te is senki vagy,

mint a neved. Mint

a neved!

 

 

Az utolsó éjszaka. Kürtösön

 

A fejben képek burjánzanak, csönd,

borzalmas átok. E váróteremben

rémálomban ülsz. Tágra

 

nyílt szem, összepréselt száj – feketén, némán űzi ki

fejemből gondolataimat

e hosszú éj a határállomáson. A peronra vezető

ajtó előtt határőrök farkaskutyái vonítanak.

Fadarab, sodródom

képzelt könnyek közt ki az országból, s továbbra is

 

ártatlan írógépemre gondolok. A tiszt,

a csomagellenőrző, három

órával ezelőtt lefoglalta, elzárta őt.

 

Kiviteli engedély a múzeumtól? Fogsora

támadólag villan a hideg márciusi szélben.

Feleségemmel, fiammal tehetetlenül remegek át a levegőn,

kitépett toll, s a főnixmadár

rémülten menekül sebzett agyamba,

saját hamvába, s felhőt felkavar,

 

mely Zsilvásárhelyről is idelátszik.

Évekkel később még ott áll,

emlékezetemben végtelen oszlop.

 

 

Bakancs alatt

            In memoriam Radnóti Miklós

            (1909–1944)

 

Elhajlott

mutatóujj, semmi

rendkívüli, a mozdulat

begyakorolt. Lábánál

batyu hever – rongyok, néhány

csont, vékonyak, mint száraz gallyak

az Abda felé vezető úton, Győr közelében.

 

Reccsen a bakancs alatt, pattan,

piros valami folyik

az árokba, a tarkóban maradt lövedék nyomán

lyuk tátong, nem egészen kerek,

szélén a bőr szabálytalanul

fityeg s már semmire nem jó. A semmiért!

 

 

Életben

 

Egy márciusi estén 1987-ben,

mikor utolsó vonatom indult Kürtösről

Nürnbergbe,

fények és színek között,

 

élet és élet között,

fellélegzés és álmélkodás

között, könnycsepp gördült végig

arcomon. És agyam

 

aggyal és ezernyi

új képpel volt tele. Körül-

néztem az állomáson,

hangok

 

és ölelések közepette, és nem

tudtam, mi van rendben, mi nincs,

nem tudtam, hogyan és hol

vagyok és ki

 

vette át tőlem

a nehéz bőröndöt. Csak lélegeztem

és lélegeztem, táskámat vittem

meglehetős csendben,

 

valahova. Nem voltam halott.

 

 

SZENKOVICS ENIKŐ fordításai

 

 

 

Horst Samson költő, műfordító, újságíró 1954-ben született Salcîmi településen, a szülei bărăgani deportálása alatt. 1956-tól a család visszakerül származási helyére, a bánsági Teremi (németül Albrechtsflor) faluba, itt tölti gyermekkorát. Újságíró-szakot végez, a Neuer Banater Zeitung, majd a Neue Literatur folyóiratok szerkesztője. 1981-től a temesvári Adam-Müller-Guttenbrunn irodalmi kör titkára, melyet 1984-ben a Szekuritáté felszámolt. 1987-ben távozott családjával Németországba, ahol számos irodalmi díjjal kitüntették. A Hessen tartománybeli Neubergben él, az EXIL-PEN írószervezet német nyelvű országokért felelős főtitkára.