Versek




Kusztos Attila: Nem megfelelően tárolt negatív

 

 

Idegenvezetés

Esteledik.

Rád nevetek. Hát így lopjuk a napot.

Meleg van. A főtér mint egy sparhertlap.

Turisták, bentlakók izzadnak, szakszerűen.

Befőttesüvegek takaró alatt.

Nagyanyám lekvárjai, mondom.

Te nem mondasz semmit.

Egyensúlyozol a járdaszegélyen.

El-eltűnsz két kő között. Mint a rák.

Ez is egy sport. Ilyenkor, nyáron.

Sirályok ordítoznak a templomtorony körül.

Finom homokkal telik meg a szám.

Valahol itt van a part, mondom.

Nevetsz. Hányasod volt földrajzból?

Moszatok lógnak az orromból.

Adsz egy zsebkendőt. Na, fújd ki szépen.

Erre járt egy lamantincsorda.

Ez végre izgalmas hír. Rám nézel.

A turisták, bentlakók is.

Leolvad lábunkról a cipő.

Átvágok a téren, hevesen integetek.

A szobor oldalán lezúdul az éles kagylótörmelék.

Fehér mintákat hasít bőrödbe a só.

Elvegyülsz a turisták, bentlakók között.

Idegen. Vezető.

A zúgás egyre erősödik.

Nézz fel! Nézzetek fel, marhák!

Fölöttünk, a sirályokon innen, a tornyon túl, a víz.

A föveny hosszan belenyúlik a térre nyíló utcákba.

Na?

Fellépek. Aztán még egyet. Még egyet. Még egyet.

Lamantinok úsznak körülöttem.

Visszanézek rátok. Fotók, mozijegyek, fesztiválbelépők üveglap alatt.

Hogy a picsába tudtam ezt élvezni?

Nyakig merülök a vízbe. Aztán tovább.

 
 

Élet a gázlón

Ülünk a padon.

Pocakos galambok tüntetnek a téren.

Nem elég a morzsa. A tér. A levegő.

Ebből vezércikk lesz, a francba. Nevetek.

Cipők kalapálják a kockaköveket.

Se ütem, se ritmus, se szín.

Mintha lehetne lejjebb.

Csupa vonal vagy. Szén.

Néha kirajzolódik belőled egy-egy szó.

Például: hal. Például: csók. Például: gerinc.

Az egész rohadt törzsfejlődést végigülöm veled.

Folyik rólad a víz. Délidő van, szabadesésben.

Nem tudok rajzolni, mondom.

Ezt a kibaszott hendikepet!

Eszembe jutnak a lottószámok.

Gólya. Hattyú. Szárcsa. Guvat.

Térdig ér a víz.

Arrébb flamingók sétálnak, kis csoportokban.

A tüntető galambok elsüllyedtek.

Micsoda pech.

A szám csupa szén.

Felállunk. Két gázlómadár.

Lépkedünk vizeidben.

Lemaradtunk a bárkáról.

Ismeretlen faj. Leírásra várunk.

 

 

Halak, emlősök

A parton fekszünk.

Hason.

Orrunk előtt lomhán hullámzik a tér köve.

Illatokat sepreget a szél. Víz. Só. Moszat. Dagály.

Kicsit kapkodod a levegőt.

Én is.

Belefáradtunk a kontinentális reggelikbe.

Különböző szobákban. Különböző emlősökkel.

Szőkék, vörösek, barnák.

Népdal, mondom. Katatónia. Nevetsz.

Kagylót, kavicsot csörget valahol a hullám.

Sirályok hasogatják a forró levegőt.

Délre harangoznak a templomban.

Babaarcú biciklisták karikáznak a tenger színén.

Áramvonalas angyalok, mondod.

Mi nem vagyunk azok, mondom.

De halak sem.

A kopoltyúk barázdái fejletlenek.

Kibabrált velünk a kontraevolúció. Zihálsz, nevetsz.

A parton már nem otthonos. A nyílt vízen még nem.

Megfogom a kezed. Fekete bőr. Bálnáé.

Ugrunk.

Szelíden megnyílik előttünk a kövezet.

 

 

A Santa Maria útra kel

A sarkon állunk, a szálloda előtt

Mint egy kiszáradt meder. A Főtér.

Az én arcom feléd fordul. A te arcod sehova.

Finoman hasogatja a kövezetet az eső. Mint a penge.

Kivágok egy pukkedlit.

Szétválasztottam a Vörös-tengert, mondom neked.

Nem mondasz semmit. A sminkedet sem igazgatod.

Állunk. Állig zúzmarában, próbálok viccelni.

Lassan felkúszik a lábunkon a talajvíz.

Peregni kezd rólunk a festék. Szerelmes faldarabok.

Adok 10 lejt, ha mondasz egy szót.

Megszívod az orrod.

A téren átrendeződnek a kövek.

Rágyújtok.

Odahajolok hozzád. Belefújom a füstöt a szádba.

Nézem, ahogy kiszáll az apró felhő.

Esni kezd belőle.

Ez jó. Legalább lélegzel.

Aztán megmozdulsz. Kecsesen végigkarmolod az arcom.

Kint 15 fok. Bent 1700.

Kint húsz óra 13 perc.

Bent délidő. Por. Szél. Galambszar. Kis termelési csodák.

Elkötünk egy csónakot. Te elöl. Én hátul.

Az evezők hasítják a követ.

Átevickélünk a Főtér-tengeren.