Versek




Molnár Zoltán: Struktúrák 3

 
 

Megoldás

 

A tapasztalat

úgy, ahogy van,

visszafordíthatatlan

disznóság,

maga

a sertés kitisztított bele,

amibe visszatöltjük

az állatot, s

a fűszerek

az

önkívületem.

 

 

Vendégjáték

 

Isten kihozza

az emberből az állatot,

s megszelídíti.

 

 

Térjünk a tárgyra

 

A pont a szöveg végén

egy elszabadult,

önálló életre kelt,

kitört kocsikerék:

 

a marasztalásé.

 

 

Globális felmelegedés

 

Alfonz visszatartja a lélegzetét,

elszámolnivalója van

éppen az ő gondolataiba

mélyedő vén cseresznyefával,

melynek levelei belepik az udvart,

aztán beszól a csöndnek, majd

felhívja saját figyelmét

a padlásra, ahol már nincs térerő.

 

 

Búcsú

 

Az örök dolgok

ki vannak téve az időnek,

visszatérnek,

akár a szabadság,

aminek nincs ujjlenyomata.

Fehér kesztyűben

éli le az életét,

amit nem fog a por,

sem a halhatatlanság.

 

 

Fasírt

 

Magamra maradok, mint az ékezetek,

leoperált csillag vagyok,

hulljon rám végre a sor,

menekülés semelyik irányba,

amíg házilag kifőzik, egészen addig,

miközben a vegyes házasságban

született fiát az anyja származása miatt

lebutázza a

másik népcsoporthoz, valláshoz tartozó apja,

lezsidózza, lefekázza, lecigányozza.

 

 

Szecesszió

 

Szilveszterre

a falinaptár összes festményén

ott a légy nyoma,

Alfonz, az író, elhatározza,

hogy jövőre vesz egy légycsapót,

s minden hónapban agyonüt

vele egy legyet,

amikor a festményen pihen éppen,

a festményen, ami a hónapról

zümmög.

 

 

Szép versek 2017

 

Ha eltemetnek,

idővel olyan leszek,

mint háromszáznyolcvan

napja a föld

alatt nyugvó apám,

csak meg kell érni.

 

 

Tünetmentés

 

Hajlandóság van a szélben,

mikor Juli hajába túr,

aki kisajátítja

az égitesteket,

magára húzva

a létezést,

egy kinyúlt pulóvert,

s úgy mozog benne,

mint aki csapatban játszik.

 

Ékszíj

 

Alfonz gyerekkorában a két kereszthajóból

álló

templomban

külön helyük volt a lányoknak,

külön a fiúknak, a lányok a bal, a fiúk

a jobb kereszthajóban gyülekeztek,

szüleik a régebbi,

barokk korban épített főhajóban

hallgatták a misét vagy a litániát,

persze mindig volt felügyelő,

de a lányok a fiúkkal szemben álltak, ahogy

templomba induláskor Alfonz a folyosói

tükörrel, ahol igazíthatott még a hiúságán,

amolyan ismerkedés volt számukra

ez a templomba járás,

a csönd lyukat beszélt az oltáron

lévő magyar szentek hasába,

a pap májusi esőért könyörgött,

bár a szentek előre tudták,

hogy beborul az ég, s hogy

vizelési ingere is lesz, azon nyomban.