Versek




Ferencz S. Apor: Noszvaji cross (Maszk p.), 2016

 
 

énekecske (egy tejeszacskó)

cîntecel (o pungă de lapte)

 

egy tejeszacskó

és

egy csomag keksz

 

egy tonikot iszol a

járdaszegélyen egyensúlyozol ha

félrelépsz nem teljesedik be

amire gondolsz

 

két különvált darab

az affélék közül hallod

amint elsuhannak melletted

próbálod felfogni ésszel azok ketten

már túl messze vannak

 

az utca mint aszfaltfolyam

 

lefelé folydogálsz

ami(n)

elnyel

 

 

(a megvilágosodás megjöhet)

(iluminarea poate veni)

 

a megvilágosodás megjöhet

egy reggelen amilyen ez is

amikor tudod hogy középpontban vagy

hogy nem ért véget a nyár

és az őszt látod benne

(most igazán egész testedben érzékeled

nem úgy mint azelőtt)

örvényként forogva egy

izzadtságcsepp csorog alá

homlokodon próbálod nem

tudomásul venni csak akkor

vagy legyőzve ha

elismered

függeszd fel gondolataidat

mint valami pisztrángokat

egy hegyi patak felett nézd

a jávorfák vörös leveleit

(nem számít az sem hogy emlékszel

rájuk egy képeslapról)

 

állj fel

tegyél egy lépést

haladj előre

 

 

énekecske (esik – sárga szoknya)

cîntecel (plouă – o fustă galbenă)

 

esik – sárga szoknya

fekete neccharisnya

a feneke a melle

domborodik a lábai

mégiscsak túl vastagok

fütyülsz (na nem utána

mit képzeltek)

 

és

szemétkupacok közt

szaglászó kutyafalka

 

 

(péntek tizenhárom pont olyan)

(vineri treisprezece e o zi)

 

péntek tizenhárom pont olyan

megfelelő nap mint bármelyik másik

hogy megbarátkozz

a jóistennel

a templom előtt felállítják

a román televízió

mozgó kameráit

mit kereshetnek itt

zsebre vágod a kezed a

gesztenyék ott vannak arra

gondolsz akár eshetne is és

tulajdonképpen olyan mintha

a híd felé indulsz nézed

a marost és bekattan a

szitu nevetséges volta

belekapaszkodsz a képzeletbe

hiszed hogy végül is

győzedelmeskedni fog dobálod a

gesztenyéket a vízbe egy nekem

egy neked ördögűző szertartás

ugyan mit tudsz megfejelni egy fém

ötlejessel nyertél mondod

a visszaúton zsebedbe

nyúlsz simogatod a virtuális

gesztenyéket

 

 

ének-fióka

(un cîntecel micuț)

 

egy ének-fióka

játszik a húrokon

ujjak dédelgetik finoman

a szem körüli könnyű ráncokat

fénysugár

írja be arcod

 

 

a papírasszony

(femeia de hîrtie)

 

egyike ő a képzelet

gyöngéd gyermekeinek

és ezek az ő

méltatlan

szolgái

a szavak hiába is

próbálják felidézni

az ímhol-vagyok

önfeledt örömét

mely egy könyv

vagy egy szemüveg

visszájáról pattant ki

 

azt mondod  ősz

és

azt mondod késő

 
 
 

JÁNK KÁROLY fordításai

 
 
 

Romulus Bucur költő, műfordító, irodalomkritikus 1956-ban született Aradon. 1980-ban végzett a Bukaresti Egyetem bölcsészkarán. A „nyolcvanasoknak” nevezett romániai költőgeneráció egyik meghatározó személyisége. A szülőváro­sában megjelenő ARCA kulturális folyóirat főszerkesztő-helyettese. Több verseskötet és esszékötet szerzője. Verseit német és angol nyelvre is fordították.