Versek




szombat délelőtti életkép

 

csak ült egy kopott fotelben

s órákon át a körmét festegette

minden lehetséges színt kipróbált

végül a rikító rózsaszínt választotta

aztán rájött hogy nem illik a kosztümjéhez

és ledörzsölte körméről

a frissen megszáradt körömlakkot

 

ma nincs kedvem főzni

csinálj magadnak valamit

ha éhes vagy

én inkább tévéznék aludnék fürödnék

csak ne kelljen azokkal

a rohadt lábasokkal bíbelődnöm

kérlek hízelgett

főzz te valamit

hiszen olyan tehetséges vagy a gasztronómiában

nekem valami más áll jól a kezemben

nem az a megfekedett fakanál

 

kérlek

csak most az egyszer még

hálából kényeztetéssel

kikészítelek

 

 

telefon

 

már megint a telefon

a túl okos

csak ül a fotelben

s hosszasan azt érintgeti

simogatja

hogy majd kitör

a frász tőle

 

gondoltam összetöröm

ám gyorsan feladtam tervemet

úgyis tőlem kér majd másikat

akkor meg mi értelme

e meggondolatlan vandalizmusnak?

 

hétvégén délelőtt

ezt már megfigyeltem

(te jó ég kémlelem a feleségem)

előbb eljátszadozik rajta

majd elkezdi fényképezgetni önmagát

több szelfi is készül

gyorsan egymás után

hadd legyen miből majd válogatni

az egyiken kócosan

a másikon kifésülve kisminkelve

mutogatja önmagát

s azt hogy mivel is tölti idejét

s ilyenkor semmi de semmi

sem ronthatja el jókedvét

 

 

(…)

 

beleálmodtalak

a hóhullásba

de a te és az én között

már nincs különbség

 

most még

halkuló szavak

vagyunk

aztán már

csak hanghulladék

a némaság

keresztjén

 

egyre messzebb

ellendal J. A. félsorára

 

„visz a vonat”

elmenekít tőled

holnapra már

arra járok

hol esősek

a délutánok

 

messze messze

egyre messzebb