Versek




Lovak, versenypályák

 

Ha van két ló, mert két ló biztos van,
és van két lóversenypálya.
És szaladnak a lovak rendületlen,
megállás nélkül e pályákon,
köröket rónak, akkor látni már
egyikben a másik magányát is,
az izmok hullámait, a test tengerét,
körülötte a lélek éjszakáját,
és elkanyarodóban az arc
napfogyatkozásait, és utánuk nézve
fodrozódni lábuk, faruk,
az utolsó, tudatlan kis gerjedelmet,
melyet a felülről beléhulló,
tengerrel immár eggyé olvadt
vízcsepp kelt maga mögött a felszínen.
És ez a két ló, és ez a két lóversenypálya,
e két szakadatlan körbe-körbekeringő
fuldokló éjszaka nem tud egymásról,
és mégis, ugyanúgy hullámzik testük,
ugyanúgy terjed bennük a nyelv,
és mállik el, korhad, rohad a fény.
Mert megszűri az éjjel szitája,
rostáján már csak kis tűhegyen
fér át az Isten, az örök Másik teljessége,
a szépség, te, két ló, két lóversenypályán,
az égbolt kürtői egymásba, és tudom,
körülöttük csend lenne, üres lelátó,
mert senki sem kíváncsi nyargalásuk
mantrájára, hogy ha van két ló,
mert két ló biztos van,
és van két lóversenypálya…

 

Akkor ők ketten, hullámzó tengerek,
ők ketten, körbefulladó éjszakák,
a lelátótér üres kráterében
egymás magányát érzik,
így hagyja le őket újra és újra
a lóversenypályán a sajátjuk.

 

 

Egy év eső nélkül

 

Ahogy egyre növekszik szomjam,
elképzelem, hova folyhat el belül
a víz, amit így pótolni kell.
Egy krátert látok, valahol
a test mélyén, éjszakájába
a nedvek patakokban hordják magukkal
a lélektől lopott csillagokat,
tűhegynyi látványmorzsákat
terítve szét, torz, szirtes,
barázdált eget a sziklákra.
Száraz, érdes homokként
pörög ott szét minden
kedv, ami addig virágba borított,
minden kívánás, amiért nőni
volt érdemes,
és minden tettbe torkolló,
vagy végül elapadó szándék.
Üres edényét szomjúságomnak
az ég felé tartom, most, hogy
eltelt megint egy év eső nélkül.

 
 

 

Kiss Lóránt 1998-ban született Szegeden. Jelenleg a University of Warwickon tanul filozófia-politika-közgazdaságtan szakon. Leginkább verseket ír, 2016-ban Sárváron bronzéremmel, következő évben ezüstéremmel jutalmazták. 2017-ben a Málik Roland-díj nyertese.