Versek




Suzana Dan: Krédó

 
 

Mind az ezer

 

Hogy a petevezetékét elkötötték, mikor tudta meg?

A következő szülésnél, tényleg, hát persze.

Toporzékolni nem tudott. A férje épp Pesten dolgozott,

csak egy hét múlva hozták haza.

Őt már két nap múlva, egy kacska gyerekkel,

átkozni gyenge volt, de nem baj, anyja, nagyanyja

pótolta („az ördög egye ki a májukat”), ő csak ledőlt

a sezlonra, dédelgette kúpfejűét, baldachinos ágyba

képzelte magukat.

 

Hogy az elkötésnek a kúpfejhez nincs köze, mikor tudta meg?

Ő már nem, csak a fia. Budapesten, az orvosin.

Anyja halálos ágyánál kibukott belőle majdnem,

de akkor látta legsimábbnak a puha arcot,

és félt a szilánkoktól. Pedig hazudni is félt.

 

Hogy ezer feldobásból lehetséges, hogy mind az ezer fej legyen,

csak ennek bekövetkeztére többet kell várnunk, mint

amennyi idős a világegyetem, mikor tudta meg?

 

 

Szakagyon

 

1

Szakagyon le az oldalbordád.

Ott, ahol a fal mállani kezdett,

az első és a második között.

 

2

Amióta végigsimítottam a feliratot,

arra várok, hogy leszakadjon.

Most értem, miért kosár

a borda, leemelhető ketrec,

amiből a szív kiszabadítható.

 

3

És persze a test mállani képes,

mint a vakolat.

 

4

Mit szólnak ehhez az oldalbordák?

Akik készségesen szolgálják fel a sertésbordát.

Ebben a versszakban hol a helye a szívnek.

 

 

Két álom

 

Picasso

 

Picasso nagyon szép lehetett,

mikor tehénnek álmodta magát.

Nyugtalan maszkokról beszélt,

táguló zsákutcákról, laza főkötőkről.

Szája szétnyílt, félálmában a nyál

absztrakt formákat rajzolt a párnára.

 

Mondrian

 

Mondrian a jazzel álmodik.

Szigorú szemmel ül fel,

vertikális

törzse

derékszöget zár be a horizontális ággyal.

Egy holland erdőben

meglátja az értelem négyzeteit.

Rájön, messze még az ébredés.

 

 

Kahlo

 

Szája szélén keréknyomok,

gyűrűs ujjait oda kapja, mikor nevet,

ne lásd szuvas fogait.

 

Sebei elnyílt virágok,

gyomra ősi dobok ritmusára korog,

íves talpa alá belső combján

ereszkedik a vércsík.

 

Mikor rád néz, elmosolyodik.

Megsimogatnád haját, megölelnéd,

de csak távolról nézheted,

kívülről, mint az időt.

 
 
 

Seres Lili Hanna 1993 nyarán született. Író, költő, az ELTE BTK PhD-hallgatója, az ELTE Online kulturális és a prae.hu irodalmi rovatvezetője.