Versek




keresztútnál

 

a buszmegálló csendje

az éjszakába fúlt réteken

ott, ahol két út összeér

 

csontfehér fátyol,

vajsárga csont

régi kötél

 

„szerettem. férjhez ment”,

mondja, s én

bólogatok

 

a buszsofőr nem látja

felszállok,

otthagyom

 

a pléhkereszt alatt

a füvet zörgeti a szél

ott, ahol két út összeér

 

 

kórház

 

a test kapuit minden nap felfeszítik

hideg kezekkel tejüveg szemű nővérek

és kávészagú orvosok

 

a gépek altatódalt pittyegnek,

és a rácsos ágyak között

a falakról lassan csöpög az idő

 

a zuhanyfülkében nincs függöny,

de van helyette ablak

bámuljuk egymást, mert mást mit is

 

egy percre sem vagyunk meztelenek

tekintetekbe, kitöltött kórlapokba, a

vérvételek zúzódásvirágaiba öltözünk

 

az éjszakai műszak némán lépked

nyöszörgéstől nyöszörgésig

döfésre emelt lázmérővel

 

az éjszakák itt ugyanolyanok, mint a nappalok

csak a csendben jobban hallani, ahogy

kártyát keverget a halál

 
 
 

Dénes Anita 1998-ban született Kolozsváron. Magyardécsén és Marosvásárhelyen nőtt fel. Jelenleg a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem bölcsészkarának hallgatója.