Versek




Győrffy László: Aki fertelmes, legyen fertelmes ezután is XI.

 

 

Bújócska

Slėpynės

 

 

Elbújni benne túl kicsi a város

az ember végül mégis összefut

azzal, akit nagyon szeretne látni

azzal, akit nagyon nem

 

Vásárláskor leginkább

sok tágas névtelen helyen

a mosószeres polc mögé húzódsz megint

(megidézve a lélek tisztaságát)

 

Mondják, elbújni nyílt színen lehet

tárgyiasult szavakkal, szóvá tett emberekkel állok

ahol legkönnyebb rámtalálni

ahol nevem, vezetéknevem van, személyi számom

szép táblázat szerint a súlyom ez és ez

műanyag kávéspoharat szorongatok, cigit

testvéreimmel a magányban elpostázzuk

táncolva körbe jár

 

elbújni benne túl kicsi a város

túl nagy ahhoz, hogy megtaláljanak

 

 

Az olasz városok asszonyok

Italjos miestai yra moterys

 

 

Az olasz városok nőneműek, mondja a nyelvtan

a csizma-félsziget magas sarkával elégedetten kopog

 

anyavárosok ringatják lányuk, a civilizációt

szeretővárosok napoznak, csinos lábuk az Appennineken

feleségvárosok fazekak közt sürögnek, bazsalikomot tépnek

mozzarellát reszelnek, készül a pasta

nővérvárosok fivéreikre várnak, próbálják túlharsogni

a Sziréneket

kedvesvárosok

leányvárosok

elhagyott asszonyvárosok,

Róma, Genova, Firenze, Velence, Udine

Bologna, Pisa, Milánó, Verona, Ravenna

 

Az olasz városok asszonyok

Az olasz asszonyok városok

 

 

napraforgók

saulėgrazos

 

 

hántolatlan napraforgómagra

emlékeztet a szája

az íze pont olyan

sós, kicsit keserű

nyíló ajkai magot rejtő kagylók

 

amikor nyelvem fülcimpáján siklik

Van Gogh jut eszembe

vajon mi volna ha

mi volna ha harapnék

nem akarom a testét visszaadni

cserébe sárga szirmokat adok

fekete magot

 

ha ajkát, mint a magot, elvetem,

vajon mi nő ki abból?

 

 

Kutyahang mennybe száll

Suns balsas į dangu eina

 

 

Kutyám éjjel

a kutyaistenhez imádkozik,

nappal farkát csóválja,

csak szomorú szeme árulkodik,

mindenről tud,

mindenről,

nemcsak Brisius haláláról.

Arról álmodom,

hogy majd együtt

kutyálkodunk,

bár ő inkább

meginna pár korsót velem,

és amikor szédelgünk, mondaná:

unom már ezt a kutyaéletet,

fekete bundám meg a kutyaistent,

azt is ember találta ki,

az ember folyton képzeleg,

többek között az oktalan kutyáról.

 

 

Magasabbra

Aukštasis

 

 

mama, itt mi történt?

kérdezem, kérdezem, úgymond már felnőtt fejjel

 

már ritkán állok sámlira hogy valamit elérjek

 

most máshol nyújtózom, mondjuk

a felsőoktatásban,

hogy legyen amit szüleimnek fölmutatni,

hogy a rokonok elnézzék nekem,

ez végülis magasabb végzettségű

 

mama, itt mi történt?

már gyerekfejjel, mondja, megbabonázott,

hogy mi történik, mi van egyre följebb

 

most is lehorzsolom a térdem

rossz irányba megyek

kék-zöld foltokat gyűjtök, mint egy gyermek

a kezem tintafoltos

 

ez folyton ír és ír – mit tehetünk, magasabb végzettségű

nem sokkal büszkélkedhetnek a szüleim

a rokonok előtt

 

mama, itt mi történt?

nem tudom, miért nem fodrász akartam lenni, hanem

űrhajós, mint valami fiú

 

de aztán jöttek a fülbevalók, ablakon kiszökések,

kimaradások, barátok, sörök – úgy éreztem, kikötöttem a holdon

és kicsit később holdfényversek voltak,

a fönségest kutattam, mint a látnok Macernis

 

a műrepülés végül nem jött össze

 

most is

tériszonyom van

a magasban

 

 

LÁSZLÓ NOÉMI fordításai