Versek




Birtalan Zsolt munkája.

 

ahogy a

 

 

nem siratok

élőket

se holtakat

 

sorsomat

élem

könyörtelenül

 

ahogy a vakond

minden túrásnál

megáll szétnéz

 

házam ez

hazám ez

ujjong

 

örömtelenül

 

 

ami

 

 

régóta

figyelem

 

lehet így

figyelte már

az első ember

 

és még

semmi bizonyos

sincsen

 

ami felém

tart iszonyú

sebesen

 

ördög angyal

netalán az

isten

 

 

égi kupleráj

 

 

hajnalban

összeseprem

a csillagokat

a holdat beveszem

mint nyitva

tábláját

az éjjeli bár

 

ma nézem

a csillagok

ugyanott

ugyanannyian

 

pompázik

a telihold

kakastaréja

az éjnek

az égi kupleráj

legszebbike vénusz

egész éjszaka

hány ezer éve

 

 

félelem hangja

 

 

a félelem hangja

hangos mint a

legkisebb zaj éjfél után

 

a hóhér szívverése

mivel van kipárnázva

lopakodó lépteit

 

nem jelzik érzékszerveid

mire föleszmélsz

ajtót becsapva távozik

 

a félelem hangja

hangos mint a

legkisebb zaj éjfél után

 

 

ki fog

 

ki fog emlékezni

falon rajzszegként

alvó bogárra

ujjnyi repedésekre

rozsdás kampósszegre

papírvékony vakolatra

mennyezetről lelógó

pókfonálra

vízhullámra

lombzúgásra

kiégett villanykörtére

hónaljad fecskefészkére

ha nem fogok emlékezni

még magamra sem

ajtó közé szorult

ujjamról a köröm

életem feketül

lehullik vissza

többé sose nő

 

 

hegy

 

 

születésénél fogva

a hegy lábánál élt

szirti sasokat nevelt

napokig nézte hogy

emelkednek a csúcsra fel

ő maga sose mászta

meg a hegyet

a hegy lábánál élt

mint sok szép nő

között a herélt

 

 

felkészültél már

 

 

életed végéhez érve

mihez kezdesz élettől

duzzad csattan ki minden

körülötted zöldell a fű

mint a tüzelő szukák

totál delel a nyár

fölkészültél már hogy

föl se tűnik ezeknek

hogy nem látnak a szamos-parton

sakkozni a ligetben újságosnál

trafikosnál hol rendszeresen vásároltál

sarki kocsmában nem kéred a fröccsödet

föl se tűnik ezeknek

fölkészültél már az abszolút

sötétségre hol reggel se este

lefekvés fölkelés se

hogy nem fogsz emlékezni semmire

holdra napra virágos rétre

a nyár futószőnyegére