Versek




Dan Măciucă: Alvó kimérák (2014)

Dan Măciucă: Alvó kimérák (2014)


 

Rövid

 

Mi, európaiak, ha mesélünk,
néhány kimagasló kivételtől eltekintve,
rövid történetekkel beérjük,
mert unjuk saját történeteinkben
a klisévé kövesült ismétléseket,
ismerjük mások történeteit előre,
kíváncsiságunk, elkötözött köldökzsinór.
Részletekbe hát nem bocsátkozunk,
utalásból viszont akad rengeteg,
aki nem kortárs és nem európai,
az nagy eséllyel utalások nélkül
meséink tőmondatfüzérét sem érti meg,
akár a helyi, sajátos humort, amit
nélkülözni kényszerülünk manapság.
Egy-két mondat elég, már besoroltad a mesélőt,
ő is elhelyezett saját, tiédhez
hasonló rendszerében, de nézd a hasznát!
Névjegykártyádra minden odaférhet, talán a lényeg,
talán lényegtelen töredék az egészhez.

 
 

Találgatás

 

A legzavarosabb vagy a legtisztább
gondolatomhoz van több közöm?
Annyi közöm van-e legalább, mint
a bögrének a levegőhöz, ami betölti?
Emleget-e bárki bögrényi levegőt?
Nézd, egy bögrényi levegő!
Ott egy gondolatokkal teli ember!
Kipenderül néha egy-egy persze, játékördög
vörös, hosszú papírnyelve, aztán villámgyorsan
visszakunkorodik, mintha nem esett volna meg.
Ki-ki az, amit magában rejteget,
vagy ami felszínre kerül belőle?
 
 

Tavaszi sétán

 

Múltjára ásít a jövő.
Emberek közé indulok,
álságosságom elfeledni.
Bolt előtt kopott néni toporog
büdös, sárga virággal és
csokor petrezselyemmel.
Nem firtatom, ennyije van csak,
vagy elrejtve még pár kosárnyi,
rólam sem sejti más,
akad-e szeretet valahol bennem,
vagy, ahogy látható, alig parányi.
A tavasz idén korán érkezett,
a levegő csupa csillogó, allergén szemcse,
félárbocon a Nap, visszafordulok,
tetőtől-talpig virágporral belepve.
 
 

Kezdeni mást

 

Ideje volna már harci szekereinket
bevontatni a zsákmánnyal teli csűrbe,
lecserélni páncélunk laza hacukára,
testünk púpjait-gödreit legyen, mi takarja,
házinénivé, házibácsivá aszni vagy kerekedni,
higgye ezt bölcsességnek, aki akarja.

 

Megosztás:Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on Twitter