Versek




Helikon szerkesztőségi születésnapozás 2017-ben. Balról jobbra: Király László, Rákossy Tibor, László Noémi, Karácsonyi Zsolt, Szilágyi István, Horváth Benji, Deák Judit, Papp Attila Zsolt, Demeter Zsuzsa, André Ferenc

 

Szomorkás

 

 

(…Szabó Gyula, Lászlóffy Aladár, Marosi Péter, Mózes Attila, Sigmond István, Létay Lajos, K. Jakab Antal, P. Lengyel József…)

 

A cseresznyéskert…, ó, Istenem!

Elfogyott belőle mind a nyár.

Ősz festeget a lombokon.

A fecskenép rég messze jár.

 

Szél tépdesi a lombokat.

Dér terül: hűvös szemfedő.

Barátok múlnak, kedvesek:

Torkos lett a sok temető.

 

Múlnak barátok, kedvesek:

Vadulhat bánat, fájdalom,

Hallgat a szó, lelóg a kéz –

Istennél már az irgalom.

 

Elhagynak mind a vágyaink,

Se ok, se düh már nem marad.

Alszik az ember, álmodik,

S lucskos-izzadtan felriad.

 

Elfogynak rendre vágyaink.

Megunja magát a remény.

Gyűl belénk a szorgos halál:

Végéhez közelg a szép regény –

 

A cseresznyéskertbe hát nincs miért:

Terengenek hűs szemfedők.

Barátok múlnak, kedvesek –

 

Belakják szívem a temetők.

 

 

Boldogság

 

 

Ó, ezek a jóságos reményecskéim!

Kitartó, hűséges mindahány,

akárcsak egy-egy Nemecsek Ernő.

Szeretem őket,

és ők is szeretnek engem.

Esténként, a régvolt ház tornácán,

körbeüljük az életem,

mint vacsoraasztalt a meghitt család.

Milyen jó nekünk, merthogy

van, akit szolgáljunk mindhalálig! –

mondják.

Milyen jó nekem, merthogy

vannak, akiket szeressek mindhalálig! –

mondom.

Ülünk a régi ház tornácán,

szöszmötöl körülöttünk az est.

Nézzük a csillagpitykés égen

porzó Tejutat s a Göncölszekeret,

isszuk a korondi jó borvizet,

és boldogok vagyunk mindhalálig.

Oly boldogok, mint a szárnyashangyák

és az édesedő görögdinnyék

nyáridőben –

de tényleg!