Versek




Telefon

 

Telefon, én telefonom,

miért vagy néma és süket?

Napok óta hiányolom

a semmitmondó beszélgetéseket.

 

Egy percet akarok, de azt nagyon,

egy megszokott „Hogy vagy? Megvagyok”-at.

Miért akkor szólalsz meg, ha nem akarom?

Vagy én követelnék túl sokat?

 

Hogy telefonom megbízhatóan működjön,

mint fizetett áram, újratöltött elem:

ne szeszélyesen hallgasson és csörögjön.

Telefon, telefon, beszélgess velem.

 

Lustaság

 

Akkor írok verset,

ha elkerül az álom:

a vergődésemet

versikékre váltom.

Ha felkelek és járok-

kelek emberek között,

idegenként, mint aki

embernek öltözött,

 

az álomra gondolok:

hűségesen vár rám.

Befogad a paplanom,

átölel a párnám.

 

Kátrány

 

Kátránymaszk, jótékony

betonréteg fedi arcom,

élő holttest

vagyok, tisztára: bebalzsamozott.

A maszk alatti romlást

senki se látja,

bitumen az erjedő test legjobb barátja:

elfojtja a szagot, elfedi a látványt.

A kátrányt

arcomra mázoltam először,

majd mellkasomra,

végül minden tagomra tettem,

mert észrevettem kitűnő,

tüntető hatását

és eltűnődtem:

mi volna, ha eltűnnék egészen.

Nincs tüneményesebb

megoldás erre, mint

az öneltüntetés:

nem gyáva kibúvó ez,

hanem tüntetés

a látszat ellen, ami hazugság,

meg minden rendű-rangú gazság és gyalázat

ellen, mint hatalom és alázat.

Tehát fegyvert ragadtam,

vagyis pamacsot,

és mindem porcikámra

ragacsot kentem.

Ez volt a nagy kátrány-kísérletem:

így lett belőlem kísértő tetem.