Versek




élősködők

 

amíg a mamáék dolgoztak,

anyám és a húga megtanultak

háztartási gépnek szegődni. náluk

a hímneműek otthon már több generáció

óta inkább csak hazug, vicces eltartottak.

kezdve a családot elhagyó, hamiskártyás

ükapámtól, keresztül a céklán, egyik

nagybátyám ágyneműtartójában.

 

nő és férfi,

háztartási gép és kosz,

eltartó és eltartott

mind kiegészítik egymást.

 

hogy meddig, nem tudni.

a jelenkor macskaszar, ismeretlen

eredetű kajamaradék, büdös gyerekek

egy másikuk lakásában.

 

meg az, hogy anyám időnként rám szól,

vigyem ki a felhalmozott tányérokat

a konyhába.
 
 

mínusz-elsőgenerációs

 

hallgatom magam,

hogy nem voltam szerelmes.

az eredeti ok: korkülönbség,

jól szituált szülők művészkedő

kislányával.

a tüneti kezelés:

nekem művészcsaj kell,

aki végre felvállalja mellettem,

szemben az évszázadom

családi múltjával.

 

neked el merem mondani,

ez az egész teljesen mindegy,

 

hiába vagy művészcsaj,

és így a megoldás,

félreértett pillanataimban keresve.

ezek keverednek a

zajaiddal,

évszázadoddal,

én pedig továbbra is hallgatom magam,

hogy a bűntudatom

a tiéd csökkenthesse.

 

 

játék szeretetből

 

cukkoltál,

mennyit használom ezt a szót:

tulajdonképpen.

 

és tényleg gyanús,

mintha a direkteket véletlennek nézné,

magamnak gondolkodna a

közös játék helyett.
 
minden játszható, vallod alig

egy év múlva a buszon, és

hogy nem kell felnőni.

 

és amíg a véletlenjeink akár

direktek is lehetnének,

lassan elkezdek hinni neked.

 

 

szelídül

(Bérczesi Róbertnek)

 

egymással szemben ülünk.

te szétszívtad az agyad,

én a magamét szétrajongtam,

és most lassan vége lesz.

 

a vadidegen mindenhol vadidegen.

 

ő az, akinek mindig mindenki igazat ad.

de te megértetted, hogy ha

a vadidegened így szól:

baszogat a nap;

még nem kell, hogy valamire vidd.

 

én pedig megértettem, hogy

az én vadidegenem is csak

látszólag egy a sok közül.

 

te szétszívtad az agyad,

én a magamét szétrajongtam.

egymással szemben ülünk.

értjük egymást.

 

az idegen a haverom,

az idegen a haverod.

 

az idegen mindenhol idegen.

 

 

Stermeczky Zsolt Gábor: 1992-ben született Budapesten. Jelenleg is ott él. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem bölcsészettudományi karának hallgatója.