Versek




olümposzt küldtek a hargitára
átültetni az istenek
állok a gödrös országúton
nézelődőm itt mit lehet
takarók jönnek gereblyékkel
egyszerű emberek máris fóris
én már itt vagyok s van egy patkó
herceg! hátha megjön a ló is

 

*

 

elromlott a zuhanyzón a csap
fürödni akar egy edény
a trolik reggelente késnek
egyensúlyozz a járda peremén
a műhely összevissza
rendet rakni mégse kell
gazdára találnak a képek
akinek nincs nem jön el

 

*

 

álmodom szappanoperát
egy egyszerű jelenetet
ahol lassan de biztosan
sírhatok nevethetek
előérzetem nem hamis
jön egy nagy találkozás
hol kiderül hogy mindig is
négyszögletes a lágy tojás

 

*

 

egy könyvtárosnőt álmodom
magában unatkozik
negyvenévesen kamasz
felajánlja hogy segít
helyettem beírja mind
verseim a sok papírt
aztán a könyvtárból kijön
és elfelejt míg elköszön

 

*

 

a világegyetemben akadt pár ember aki sétált velem
néhány közülük rajzolni is tudott
hosszan szemembe nézni nem mert senki sem
és egy csak egy van akivel hallgatok

 

*

 

a konstans elem

 

azt mondják változik de nekem
folyton tucatnyi ötletem
ruhámon egy pecsét legalább
piszkozat nem kellett sohasem
egy könyvtárosnő mindig utált

 

*

 

búcsúszonett

 

míg felhők közt megy a vonat
gondolhatod félig-meddig
miért nem szólítottalak

 

míg leszáll a síneken
két csavargó a gondolat
tovább fut az ablakon
két utas az alkalom

 

kinéz elpárolgott a köd
és én még mindig ugyanitt
pedig utazom

 

csak nőnek köztünk a kavicsok
jönnek elő a semmiből
s ha találkozunk már nem tudod
mert már nem ugyanaz a bőr

 

*

 

robog a vonat kiráz belőled mindent ami van
tükröt tettek hogy lásd meg milyen
szép vagy a budiban

 

*

 

ne gyere most haza
ez nem az az este
túl kell élnem ilyenkor
nem esem szerelembe

 

*

 

mint viccben a hatos, tele vagyok
2020-ig hányni fogok
be nem teljesült illúziót
utcagázakat rádiót

kellene egy normális ember
s hogy ne legyek végre türelemmel
egyikük Mindent Most Rögtön
a másik szólni sem mer

 

*

 

ezernyi fényű kirakat-város
hív éjjel-nappal           csodálj! csodálj!
alkony a kertet egybemossa
nem gyújtok lámpát jobb a homály

 

*

 

hol homály hol felhők hol zivatar
darázs repült be az ablakon
idebent semmit sem talál
üvegnek ütközik százszor is

 

*

 

kiderül

 

gyűlnek a felhők megdördül az ég
hűvösre ígéri magát a nyár
ha kisüt álmot fénybe ejtenek
száradó rothadó fű illata száll

 

*

 

fehéren hajlongó jázminág
ölthetek én is nyári ruhát
elhullott fű magját őrzi a rét
vászon a tavalyi test szagát

 

*

 

helyek

 

itt a legjobb
máshol is ugyanilyen

 

 

 

Varga Borbála 1986-ban született Kolozsváron. A kolozsvári Művészeti Egye­te­men végzett festészetet 2010-ben.

 

 

 

Megosztás:Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on Twitter